Ki így, ki pedig úgy kampányol. Hallom, hogy bosszút, egyenesen vérbosszút fogok állni, ha a község választópolgárai rám voksolnak nagyobb számban, azaz polgármestere leszek a településnek a következő négy esztendőben. Sajnálatos módon csalódást fogok okozni ebben a tekintetben. Ugyanis nem lesz bosszú!

Semmi bajom a hivatal jelenlegi munkatársaival. (Ha ott leszek, nyilván másabb ritmusú munkát kell majd végeznünk, de ebben a tekintetben is mindenki tiszta lappal indul, bárkinek lesz alkalma felvenni az ütemet. Illetve nem is a munka minőségével vannak gondjaim, inkább azzal, hogy maga a döntések megszületését tenném átláthatóbbá, megérthetőbbé, mindenki számára követhetőbbé.)

Hallom azt is, hogy már ennek és ennek, no, meg annak is odaígértem az amolyan zsíros állásokat. Ilyen sem történt! Sőt, azzal szemben, amit egyesek mondanak, nyilvánosan megígérhetem: nem lesz sem ő, sem barátom, rokonom stb. alkalmazott. Én ugyanis nem azért akarok polgármestere lenni a községnek, hogy a pereputtyomat odavigyem. Amennyiben lesz üresedés, ha lesz munkalehetőség, akkor tisztességesen meg fogjuk hirdetni, és mindenkinek alkalma lesz leadni a pályázatát. Utána az a bizonyos testület, amely arra a célra lesz összeállítva megállapítja azt, hogy ki lehet közalkalmazott. De ez egészen természetes hozzáállás, semmiképpen sem Megyeri-féle bolondéria. Így kellett volna ez történjen ezidáig is.

Ám utólag a tényeken nem lehet változtatni, nem is hiszek holmi igazságosztó szerepben. Ha módomban lesz bizonyítani, és nekilátni az elképzeléseink megvalósításának, akkor mindenkinek esélye lesz felvenni a ritmust, így azoknak is, akik „érdekes” módon kerültek oda.

Mielőtt nagyképűnek tűnnék: engedelmükkel emlékeztetném Önöket, hogy ezt a bizonyos tempót nekem kell majd mindenekelőtt felvennem, hiszen eleddig polgármester (és akasztott ember) sem voltam. Ugyanakkor biztosíthatok mindenkit, hogy kellő alázattal, odaadással fogok nekivágni ennek a feladatnak is, életem egyik nagy lehetőségének tekintek erre az egészre, és az erőmhöz mérten mindent elkövetek majd azért, hogy sikeres legyen az a mi közös nagy vállalkozásunk, amely során Kaplonynak sikerülhet felzárkóznia Nagykároly és vidéke térségéhez. Nem állíthatom, hogy élenjáró lesz a település, de semmiképpen sem utolsó. Abban bízok, arra fogok törekedni, hogy a községi vezetés minőségi tekintetben felnőjön mindahhoz, amit a kaplonyi lakosok például a portáik rendezettségével mutatnak, vagy a segítőkészségükkel.

Ugyanakkor azt is el kell ismernem, hogy nagyon elszomorít egyes hivatalbeli munkatársak hozzáállása. A pocskondiázásuk, a rémhírterjesztésük nem esik jól. Érzésem szerint nem szolgáltam rá. Illetve a hivatalban lévő polgármestert is szeretném megvédeni: ugyan szerintem igencsak hagy kívánnivalót az elmúlt négy évbeli községvezetői tevékenysége, mindazonáltal nem így kell neki „nyernie”. Nem azzal, hogy ostobaságokat terjesztenek rólam a szimpatizánsai. Ha engem nem is akarnak megbecsülni, legalább rá való tekintettel ne pocskondiázzanak. Így nem tisztességes! És még csak nem is célravezető. Tetszik érteni?

Megyeri Tamás Róbert