Kacagjunk együtt!

Képzeljék, arra vagyok kárhoztatva, hogy az egyik úgynevezett ellenfelem „botlását” így-úgy elsimítsam. Történt ugyanis, hogy az ürge, aki önmagát nagy-nagy szakértőnek, projektmenedzsernek szokta nevezni, nem ismeri a törvényeket. De kampányol.

Szórólapokat osztogat, amelyeket otthon nyomtatott ki. Nos, a hatóságok előszeretettel büntetik az ilyesmit. Nem is kevés pénzzel. (Ha felkeres, szívesen elmagyarázom neki, miként kell jogszerűen eljárnia… Mindenesetre annyit elárulok: mi úgy teszünk.)

Az ürge arról híres, hogy a nagyon okosnak tudja magát. Annak idején addig okoskodott, míg párttársai otthagyták, és inkább új politikai alakulatot alapítottak. Jogosan! Merthogy a mi kis „barátunk” nem tudta elfogadni a realitásokat.

Idén megjelent egy gyűlésünkön, és trollkodott, hetet-havat összehordott. A rangsorolásra azonban nem jött el, vélhetően azért, mert sejtette, nem sok babér teremne neki. Azóta rádöbbenhetett, hogy esetleg mégiscsak érdemes a zavarosban halásznia. Ki tudja?! Nos, ő megtette. Jelöltette magát ennek is, annak is. A rossz nyelvek szerint alku részeként…

Hogy a kampány címszó alatt a magánbeszélgetések során miket mond rólam, azon csak nevetek. Nem engem jellemez az ilyesmi… Azonban, hogy nem ismeri a törvényt, hogy nem hivatalosan kampányol, hogy tulajdonképpen csal, az már bosszantó. De leginkább nevetséges. Ez az ember akarja képviselni mások érdekeit?

Megyeri Tamás Róbert
kaplonyi lakos