A jó hírhez való jogról

Olvasom a kaplonyi könyvtár közösségi felületén egy hozzászólásban, hogy a jelenlegi községi vezetőség megakadályozott volna a tavalyi évben egy könyvbemutatót. Ez aljas rágalom!

Ki kért engedélyt? Hol van ez a kérvény iktatva? Eleve miként tudnánk megakadályozni bármilyen bemutatót? Milyen jogalapon tennénk így?

A fentiek alapján kérdezem: egyeseknek mindent szabad? Elfogadható, hogy valaki a messzi távolból, hallomásból szerzett (fél)információk alapján becsméreljen valakiket? Hova vezet az ilyen hozzáállás?

A jelenség másik aspektusa (és talán kiindulópontja). A kaplonyi könyvtár nyitvatartási rendjét módosítottuk. A törvényeknek megfelelően az a munkatársunk is heti negyven órát kell dolgozzon, mint minden főállású munkavállaló. Mint ahogy eddig, heti 30 órán keresztül várja a látogatókat a továbbiakban is, míg a fennmaradó 10-ben különféle kiegészítő munkákat végez el (mégpedig lehetőség szerint a munkahelyén, azaz az intézményben, illetve a munkakörének megfelelően különböző rendezvényeken / tevékenységek keretében – utóbbiakról azonban be kell számolnia, mint mindenki másnak, s nem csak „bevallással” élnie). Ez eddig nem így volt – egyelőre részletekbe nem menjünk bele…

Azonban szükségesnek tűnik nyomatékosítani: semmiféle ócsárlás és becsmérlés nem tántoríthat el azon szándékunktól, hogy a község döntéshozóinak határozatait igyekezzünk betartatni. A hivatal minden munkatársának ki kell vennie a részét a munkából. Személyes ígéretemnek megfelelően a közeljövőben lesz olyan előterjesztésem, amely alapján a tanács határozhat a könyvtár működési rendjéről. Az nem egy egyszemélyes intézmény, hanem része kell hogy legyen a kaplonyi önkormányzatiságnak.

Megyeri T.