Veszett róka kószál a megyében

Néhány hónapon belül harmadszor diagnosztizált veszettséget a romániai állategészségügyi szolgálat Szatmár megye területén; tavaly év végén egy kutyában és egy szarvasmarhában, az idén február 1-jén pedig egy vadon élő rókában mutatták ki az emberre és állatra egyaránt veszélyes vírust.

A hatóság hangsúlyozta: bár Romániában a rókaimmunizációs programnak és a kutyák kötelező védőoltásának köszönhetően a veszettség egyre inkább visszaszorul, a fertőzés szórványosan jelen van.

Nem borsos összeg a kutyák (macskák) veszettség elleni oltása, sok gazdi mégis spórol rajta – pedig a veszettség nagyon könnyen terjed (a beteg állatról az embere is), és gyógyíthatatlan.

Az ügy kapcsán a Szatmári Friss Újság még tavaly megkereste Balogh Sándor erdészmérnököt, a Szatmári Erdők Egyesület vezetőjét, aki kifejtette: a veszettséget – ami az egyik legrégebben ismert és legveszélyesebb fertőző betegség, amit a veszett állat harapás útján akár az embernek is átadhat – gyakorlatilag bármely állat terjesztheti, de Európában, akárcsak a Kárpát-medencében, fő hordozója a vörös róka. „Romániában – de nem csak – évente kétszer, tavasszal és ősszel zajlik a rókaállomány veszettség elleni oltása, s a mostani őszit is megejtettük már – a gyakorlatban ez úgy zajlik, hogy a rókavárakba teszünk oltóanyagos kis ‘csokikat’, amiket aztán a rókák megesznek, illetve megadjuk a rókavárak koordinátáit, s ezek környékén repülőgépről is szórják az oltóanyagot. Az egri kutya, amiről a Nébih beszámol, meglehet, hogy összeverekedett egy veszett rókával, de az is könnyen előfordulhat, hogy megnyalt valami olyat, amire például rácseppent a veszett róka nyála – a veszettség nagyon könnyen terjed és nagyon fertőző, udvarra bejuthat például madártollon keresztül is. De találtunk már súlyos állapotban lévő őzet is (aztán persze kiderült a veszettsége): a rókanyál rákerült a fűszálakra, az őz megette, és vége volt” – magyarázza. Hangsúlyozza ugyanakkor azt is, hogy a kutyákat (és macskákat is) bizony be kell oltani veszettség ellen, s ez a feladat a gazdájukra hárul. „Veszettség elleni oltáskampányt is szoktunk szervezni, főleg vidéken, de sok tulajdonos nem szívesen áldozza rá azt az egyébként nem túl nagy összeget, mert spórolnak, mások pedig azzal hárítják: ugyan hol kerülhet kapcsolatba az én kutyám bármiféle veszett állattal? Pedig a baj nagyon könnyen megtörténik, és a fertőzés az állat elpusztulásához vezet; a veszettség egy gyógyíthatatlan betegség” – így a szakember.

Forrás: https://frissujsag.ro/