Tempfli Imre atya Kaplony díszpolgára

A 2020. december 17-én megtartott rendes havi közgyűlésén a Kaplonyi Helyi Tanács elhatározta, hogy Tempfli Imre atyának odaítélik az újonnan alapított díszpolgári kitüntetést. Egyöntetű volt a szavazás.

Magát az elismerést majd ünnepélyes keretek között fogják átadni – minden bizonnyal jövőre.

Egyébként a díszpolgári cím mellett más kitüntetések odaítéléséről is dönthet a jövendőben a helyhatósági döntéshozó-testület. Szabályzatot fogadtak el ugyanis, abban részletesen le van írva, hogy miként és milyen feltételek mentén lehet valaki(k)nek odaítélni a díszpolgári címet, a Pro Villa-díjat, a Kaplonyért érdemrendet, a kiválósági oklevelet, illetőleg az 50, 60, 70 éves házassági évfordulók kapcsán az elismerő oklevelet, valamint esetleg a 100. életévüket betöltőknek a díszoklevelet.

A tanácsülés keretében nem olvasták fel az alábbi Laudációt, erre majd az ünnepélyes alkalmon kerül sor. A méltatást Baumgartner Bernadette írta.

Tempfli Imre atya laudációja

Dr. Tempfli Imrét, nekünk kaplonyiaknak „Imi tisztit” nem kell bemutatni, munkásságát méltatni, hiszen mindannyian jól ismerjük, szeretjük és tiszteljük Őt.

Mégis most, hogy díszpolgári cím adományozásával tisztelgünk eddigi egyházi és világi tevékenysége előtt, kiemelek mozzanatokat, amelyeket talán nem ismerünk mindannyian.

A papi pálya kezdetén, kommunista diktatúrában

1979-ben, a papszentelés után, Máramarosszigetre helyezték káplánként. A „kis Tiszti” ahogyan hívei nevezték, valóságos, kézzelfogható hitéletet teremtett. Különösen sokat foglalkozott a fiatalokkal, ifjúsági énekeket, színdarabokat írt, biciklitúrákat, lelkigyakorlatokat szervezett. Annyira feltűnő volt a pezsgő hitélet, hogy a kommunista hatalom Nagybányára helyeztette, hogy jobban szem előtt legyen. Imi tiszti ugyanazzal a lendülettel szolgált tovább, ezért majdnem az életével fizetett. Nagybányán ugyanis egy rendszámtábla nélküli Dacia szándékosan elütötte. A sikertelen gyilkossági kísérletről annak idején beszámolt a Szabad Európa Rádió is, és ez a nyilvánosság egyfajta védettséget adott Imi tisztinek. Ezután „büntetésből” Alsóhomoródra helyeztették, amely ekkor már egy kihalófélben lévő sváb falu volt. Abban bízott a hatalom, hogy egy „Isten háta mögötti” helyen majd alábbhagy a lelkipásztori lendülete. Nem így történt…

1989-ben a szatmári egyházmegye számos papjával egyetemben ő is aláírta azt a beadványt, amelyben a gyulafehérvári egyházmegye néhány papja az erdélyi magyarok nemzeti és vallási sérelmeit sorolta fel. Tudjuk, hogy ez mit jelentett abban az időben…

A rendszerváltás után, 1990 őszétől, teológiai tanár és fegyelmi prefektus lett Gyulafehérváron. 1991–1993 között Rómában egyháztörténelmet tanult, 1994-ben Budapesten védte meg egyháztörténeti doktori értekezését. 1993-tól néhány hónapig a szatmárnémeti Szent Család templom plébánosa. 1994–2007 között a Kirche in Not katolikus nemzetközi segélyszervezet osztályvezetője volt a németországi Königsteinban. 2007-től 2020 augusztusáig pedig a Stuttgarti Magyar Katolikus Misszió vezetője.

A missziós pap

13 éven át vezette a Stuttgarti Magyar Missziót. Akárcsak itthon, Németországban is „kistisztis” hévvel dolgozott. Éveken át egyedül volt magyar papként a stuttgarti egyházmegyében. Ez azt jelentette, hogy hétvégeken többszáz kilométert utazott egyik városból a másikba, hogy aki szeretné, magyarul hallhassa Isten igéjét. Nemcsak misézett, hanem különböző klubokat/csoportokat szervezett: Barátságklub (az idősebbeknek), sportklub, Erasmus kör (tudományos ismeretterjesztő), imalánc. A nagymúltú stuttgarti magyar jótékonysági bál az ő vezetése alatt Németország legnagyobb magyar jótékonysági farsangi báljává nőtte ki magát. Évente kétszer zarándokutat szervezett, nagyböjti és adventi lelkigyakorlatokat hirdetett meg, kiállításokat, könyvbemutatókat, előadásokat, koncerteket hozott össze. Valóságos otthont biztosított a hazájuktól elszakadt magyaroknak. A misszióban otthonra talált fiatal és idős, erdélyi, szlovákiai, szerbiai, anyaországi, katolikus és nem katolikus. Missziós munkája mellett látogatta a betegeket, otthonukban vagy kórházakban, mindenhová elment, ahová hívták. Tágabb értelemben vett hazájáról sohasem feledkezett meg: évente többször szervezett gyűjtést a kárpátaljai, erdélyi, délvidéki árvaházaknak, karitatív szervezeteknek.

2012 pünkösdjén a búcsú szónokaként a csíksomlyói nyeregből biztatta a világ magyarságát.

Missziós munkáját 2020 nyarán Szijjártó Péter személyesen köszönte meg Imi tisztinek. Magyarország külügyminisztere a magyar kormány nevében Szent-István érmet adott át neki.

Az „író” Imi tiszti

Papi teendői mellett az írásra is volt ideje. Számos egyháztörténeti könyv szerzőjeként különösen a szatmári egyházmegye története foglalkoztatja. Elsőként írt összefoglaló munkát az erdélyi papság üldöztetéséről a kommunista korszakban. Az egyháztörténelem mellett a hitünkkel kapcsolatos lelkesítő, útmutató könyvek szerzője is. És azt, hogy szülőfalujáról íróként sem feledkezett meg, két könyve is bizonyítja: a „Kaplony története” és a „Kaplonyi monostortemplom története”.

E száraz adatok mögött ott a pap, az ember, aki hivatásából adódóan már rég nem Kaplonyban él. Akik ismerjük, tudjuk, hogy soha nem feledkezett meg rólunk. Természetesen szülei, rokonai, barátai is ide kötötték. Minden évben legalább két hetet itthon tölt; olyankor sem pihen, hanem misézik hétköznap és ünnepnap, gyóntat, és ha kell, a szülői házban fogad lelki beszélgetésre. Tanácsaihoz mindig jó ötletei vannak.

A Szatmári Friss Újság 2020 augusztus végén közölt egy rövid interjút Imi tisztivel. Ebben így vall Kaplonyról: „Milyen gondolatokkal jövök haza? Visszatérek a gyökerekhez… Nekem Kaplony volt és maradt a gyökerem. Amíg rokonaim, jó barátaim, őszinte paptestvéreim itthon vannak és várnak, addig fel sem merül bennem a kérdés, hogy hazajöjjek-e. Jövök egyrészt töltekezni… Másrészt jövök, mert adni akarok magamból. Egyfajta szent kényszer ez: amivé lettem, azt a gyökereimnek, azaz az otthonnak és az otthoniaknak köszönhetem. Látogatásaim alkalmával szeretném egy részét ennek visszaadni idő, látogatás, odafigyelés, segítség és szeretet formájában…” (https://www.frissujsag.ro/szent-istvan-ermet-kapott-tempfli-imre)

A díszpolgári címmel fejezzük ki mi is ragaszkodásunkat iránta.

Baumgartner Bernadette

Tempfli Imre atya ez 2018 nyarán megtartott könyvbemutatón, a kaplonyi nagytemplomban