Bethlen Gábor szobra vigyáz a marosvásárhelyiekre

Soós Zoltán polgármester (b), Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke (j3), Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára (j2) és Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke (j) leleplezte le Bethlen Gábor erdélyi fejedelem egészalakos szobrát Marosvásárhelyen 2020. november 15-én.

Fotó: MTI/Kiss Gábor

Kelemen Hunor beszéde Bethlen Gábor marosvásárhelyi szobrának avatóján

  1. november 15.

KELEMEN HUNOR ÜNNEP MAROSVÁSÁRHELY MEGEMLÉKEZÉS

Rendkívüli körülmények között kerül sor ennek az egészalakos Bethlen Gábor-szobornak a felavatására. Nem így terveztük, és biztos vagyok benne, hogyha nincs ez a világjárvány, akkor most nemcsak Erdély minden szegletéből, hanem a Kárpát-medence különböző régióiból is itt lennének a vendégek a nagy erdélyi fejedelem 440. születésnapján.

Rendkívüli ez a helyzet, de rendkívüli volt a 17. század is, amikor Bethlen Gábornak megadatott, hogy uralkodásával elhozza, megteremtse Erdély aranykorát. De rendkívüli ez a szoborállítás, már csak azért is, mert ha elhinnénk azt, amit az elmúlt hetekben, hónapokban láttunk a televíziók képernyőin, ha elhinnénk, hogy az a jó irányt, akkor ma nem szobrot állítanánk, hanem szobrokat döntögetnénk.

A szoborállítás nemcsak a múltról szól, és még csak nem is a jövőről föltétlenül. Egy történelmi személyiség szobra mindig egy örökség elismerését jelenti, egy kor ismeretét jelenti, és arra is figyelmeztet, hogy egy kort mindig csak a saját kontextusában lehet megérteni.

Bethlen Gábor öröksége sokféle. Bethlen Gábor történelmi szerepe megkérdőjelezhetetlen. 17. századi felismerése a mai napig érvényes. Igaz felismerés, mert éles szem, előrelátó képesség, a közösség szolgálatának akarata és a tapasztalat vezette el Erdély nagy fejedelmét arra a következtetésre, hogy építkezni egy népnek, különösen egy kis népnek akkor lehet, ha megteremti a békét. Ha erejét, energiáit, az emberi életeket nem a háborúskodásra áldozza, nem a pusztításra, hanem az alkotásra figyel.

Bethlen Gábor felismerése arról is szól, hogy a nagyhatalmak közé szorulva szövetségeseket kell találni, egyezséget kell kötni, partnerek után kell nézni, és ez mindig a közösség iránti elkötelezettségből kell hogy fakadjon, és a közösség érdekeinek érvényesítését kell hogy jelentse.

Bethlen Gábor tudta, hogy mikor kell erőt mutatni, tudta, hogy mikor kell kompromisszumot kötni, tudta, hogy mikor kell előre törni, és tudta, hogy mikor kell visszavonulni. Nála az előretörés mindig a cselekvés kereteit bővítette, és a visszalépés soha nem jelentett feladást, csupán időt és teret biztosított az újragondolásra, lehetőséget az újabb cselekvésre.

Bethlen Gábor a minden körülmények között tenni akaró és tenni tudó fejedelem, a cselekvő államférfi példaképe. A hatalmat nem magáért a hatalomért akarta, és amikor megszerezte, akkor az az elv vezérelte, hogy mindig meg kell tenni, amit lehet. Az ő öröksége számunkra itt, Erdélyben, számbeli kisebbségben élve a mai napig ezt az irányt jelöli ki. Mindig meg kell tenni, amit lehet!

Ez az a politikai krédó, ami igaz volt a 17. században, igaz volt a 18., a 19. században, igaz volt a 20. század elején Kós Károly nemzedékének, igaz volt később, a Sütő András és a Domokos Géza nemzedékének, és igaz ma is, a 21. század első évtizedeiben.

Jó okkal gondoljuk, hogy Bethlen Gábor öröksége, amely évszázadokon keresztül élt, igaz lesz évtizedek múltán is. Ahogy megvilágította az utat, a legsötétebb éjszakában is fénycsóvaként eligazított és cselekvésre buzdított, így történik ez a következő évtizedekben is. Mert Bethlen Gábor cselekvő embere egyben a szabadságáért harcoló ember is, aki a szabadságot megteremti, ha kell, harcol, és ha kell, kompromisszumot köt érte.

Bethlen Gábor a miénk, mondjuk mi, a magyar emberek, az erdélyi magyar emberek, a magyar nemzet nagy történelmi személyisége, de példája, munkássága, kiállása, cselekvése, államférfiúi nagysága minden népnek, minden nemzetnek például szolgálhat. Hisz aki Erdélyt a 17. században képes volt úgy vezetni, hogy uralkodásának ideje történelmi perspektívából nézve is aranykori jelzővel illethető, annak a szellemi öröksége ma már Kárpát-medencei, sőt, annál tágabb világunk államférfiinak példaképei közé emeli Bethlen Gábort. Ezért ez a szobor itt, Marosvásárhelyen mától kezdve mindannyiunké, magyaroké, románoké, romáké, szászoké, zsidóké, minden egyes marosvásárhelyi polgáré.

Bethlen Gábor bennünket összeköt, és nem elválaszt, mert az ő öröksége – amint azt már itt többen is elmondták előttem – azokból az emberi értékekből tevődik össze, amelyeket megkérdőjelezhetetlenül mindannyiunkénak tekinthetünk.

Bethlen Gábor 440. születésnapját nem is lehetne méltóságteljesebben ünnepelni, mint ezzel a szoborral. Azért, hogy ez megtörténhetett, sokan sok éven át dolgoztak.

Befejezésül engedjék meg, hogy a hála és a köszönet szavával forduljak mindazok felé, akik ennek a nagyszerű eseménynek a megteremtésében részt vettek. Ma nincsenek itt mindannyian, objektív okok miatt nem lehetnek itt.

Régi vágya ez a szobor a marosvásárhelyi magyaroknak, régi vágyunk, hogy itt egy ilyen szobor álljon. Az RMDSZ önkormányzati frakciója itt, Vásárhelyen és városi szervezete megteremtette ennek a lehetőségét. Cselekedett, megtette azt, amit lehetett, h kellett, kompromisszumokat kötött, partnereket talált, és íme: itt az eredmény.

Ezért arra kérem Soós Zoltán polgármester urat, a megyei elnököt és Vass Levente képviselő kollégámat, aki maga is a cselekvő emberek csapatát vezette, hogy a Szövetség nevében és az én nevemben tolmácsolja köszönetünket és hálánkat mindenkinek, aki kivette a részét ebben a munkában.

Álljon itt ez a szobor annak jelképéül is, hogy nem vagyunk egyformák, de összetartozunk. A közös örökségért tudunk együtt harcolni, a cselekvést választjuk minden körülmények között, a cselekvést a közösségünkért.