Az első nap

Nos, a pénteki volt az első napom mint polgármester. Meglehetősen mozgalmas nap lett belőle. Nyilvános naplómban pár mozzanatáról számolnék be.

Az előző polgármesterrel és alpolgármesterrel is volt alkalmam beszélgetni. Mindkettőjüknek köszönetet mondok ezúton is! Nagyjából vázolták, hogy mi is vár rám, szóltak a főbb feladatokról, illetve azokról a gondokról, nehézségekről, amelyekre előbb-utóbb megoldást kell találni. Rögvest adódott is egy sürgős eset, melyet nekem mint hivatalában lévő polgármesternek kellett megoldani. Hellyel-közel sikerült is. De persze kezdőként kapkodtam, izgultam stb. (Gondolom, ez érthető.)

Mindkét elöljáró kiemelte, hogy a községházi közösség kiváló. (Persze ők is emberek, olykor rosszabb napjaik is lehetnek.) Mindenki átlátja a saját feladatkörét, rendre jól el is végzi azt, és többen mások pótlására is képesek. Mindössze egy-két terület van, amelyen változtatni kell.

Ezek egyike a projektek „ügye”. Ennek okán azt tervezem, hogy a hivatal keretén belül új munkakört hozzak létre. Az ehhez szükséges határozattervezetet a legelső gyűlésre a döntő testület, azaz a helyi tanács tagsága elé fogom terjeszteni. A jegyzővel mindennek a törvényi hátterét vizsgálgattuk. (Neki ezúton is köszönetet mondok, de mindahány munkatársnak szintén. Nagyon segítőkészek. És tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy polgármesterként kezdő vagyok. Ennek megfelelően egy-két területen kívül egyelőre túl sokban nem lehet rám számítani. A következő időszakra nézve ezt várom el tőlük, pontosabban mondva ebben bízok: önálló munkavégzés, hiszen a község közügyei ellátásának folytatódnia kell, zavartalanul.)

Terveztük továbbá az esetleges többi határozattervezetet. Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy az alpolgármester megválasztását nem fogjuk tudni már a jövő hét elején megtartani. Tulajdonképpen jogi akadálya nincs, viszont van erkölcsi. Két tanácstag ugyanis nem fogadta el a mandátumát, így két újabbnak kell esküt tennie. Az ehhez szükséges formalitások azonban előreláthatóan legalább egy hétnyi időre elhúzódnak. Ugyan a testület addig is megválaszthatná az alpolgármestert, hiszen döntőképes, a 13 főből 11 állást foglalhatna. Azonban erkölcsileg nem lenne szerencsés, ha a két új tagot megfosztanánk attól a lehetőségtől, hogy vagy alpolgármesterekké választhatók legyenek, vagy eleve szavazhassanak ebben a témában. A szakbizottságok létrehozása előtt is szükséges a jelenlétük – erkölcsi vonatkozásban mindenképpen –, hiszen bizonyára ők is tagjai lesznek egyik vagy másik bizottságnak. Összességében tehát bölcsebbnek tűnik a várakozás.

Ennek ellenére elképzelhető, hogy mégiscsak lesz már a jövő héten közepén egy tanácsülés. A költségvetést lehetne módosítani – tudtommal kormánypénz „állt a házhoz”. Illetőleg a mögöttünk lévő héten megkezdődött az óvoda előtti tér rendezése. Az új kaplonyi döntéshozók ebben a témában állást foglalhatnának. Mint ismeretes, a régi tanács pénzt különített el a most zajló munkálatokra, az előleget ki is fizette. Talán szerencsés lenne, ha a munkálat kiegészülne picit, például a rendelők előtti tér rendezésével, vagy a régi iskolaépület előtti terület felújításával… Mindenképpen üdvösnek tűnik, ha születik ezzel kapcsolatban egy döntés.

Egy parlamenti képviselő is ellátogatott pénteken Kaplonyba. Egy projektíró szakember társaságában érkezett. Szó esett nagy vonalakban erről-arról. De ami lényeges: kérte, hogy üljünk össze, állítsunk fel egy prioritási listát, és majd november elején ismét üljünk le egy asztalhoz, és nézzük meg a pontos lehetőségeket. A képviselő úr látogatásában nagyon bízok. Több alkalommal is kiállt már a kaplonyiak érdekében, és minden bizonnyal a jövendőben is fog, azaz ezután is tisztességgel végzi a munkáját: azaz a mi érdekeinket is szemmel tartja a bukaresti törvényalkotói feladatának ellátása közben.

Mindeközben a kormánybiztosi hivatal tudatta, hogy mások mellett a szomszédos Kálmánd és a közelben lévő Mezőterem is veszélyeztetett járványügyi szempontból, s így, immár ott is kell maszkot hordani a közterületeken. Sajnos a közleményük számomra nem volt egyértelmű, és félreértettem: ennek okán úgy jelent meg a Kaplony.blog felületén, hogy immár Kaplonyban nem kell maszkot hordani. Sajnos tévedtem. Elnézést kérek! (Nyilván, ha valaki az én tévedésem okán büntettek meg, keressen meg, és hajlandó vagyok kártérítést szolgáltatni. Bár jelzem: egy blog nem hivatalos felület. Az itt megjelenteket olykor kellő fenntartással kell kezelni, már csak annak okán is, hogy emberek készítik – jelesül én –, aki bizony hibázhat…)

A Kaplonyi Polgármesteri Hivatal facebook-felületének is immár én vagyok az adminisztrátora. Hogy a jövendőben miként fog üzemelni, a napokban eldől. A lényeg: az lesz a hivatalos közlönye az önkormányzatnak, míg a blog értelemszerűen blog lesz, az marad. Elsősorban egy kaplonyi lakos (történetesen az enyém) blogja lesz. Semmiféle hivatalos formája vagy feladata nem lesz.

A közösségi felületen többen a hibám okán, illetve úgy általában kérték: foglaljak állást annak kapcsán, hogy legjobb esetben is még legalább másfél hétig kötelező módon maszkot kell viselnünk a kaplonyi közterületeken. Nos, én nem vagyok járványügyi szakember. A megszorító intézkedésnek egyébként én magam sem örülök. Elmondhatom azt is, hogy laikusként a szükségességét is meg-megkérdőjelezem. De ennek ellenére hordom a maszkot. És arra buzdítok ezúton is mindenkit, hogy viseljen maszkot. Mindenképpen tegyen így, hiszen ezzel akadályozhatja, lassíthatja a járvány terjedését, de például meg sem büntetik, mintahogy esetleg teszik, ha nem tartja be a kötelező előírásokat.

Nyugalom, túléljük ezt az időszakot. Kibírjuk. És tanulhatunk is belőle: például jobban örülhetünk majd annak, amikor már nem lesz kötelező.

Tisztelettel, Megyeri Tamás Róbert