Hol itt van ez a Megyeri, hol ott

Lassan elmondhatom, hogy nem esélytelenként veszek részt az idei helyhatósági választáson. Ez pedig azt jelenti, hogy mind nagyobb a felelősség, hiszen a legkevésbé sem azt akarom, hogy miattam másoknak bármi káruk legyen. Ennek okán a múltam egy részéről is kell szólnom.

Előre elnézést kérek azoktól, akiket ez nem érdekel. Nem is a teljes igazságot írom meg, hiszen arra szereplőként képtelen vagyok. Egész egyszerűen a valóságnak csak egy teljesen szubjektív szeletét tudom Önök elé tárni. Hogy mindezeket én miként éltem meg.

Nos, ugye Nagyváradon a Magyar Polgári Párt (MPP) helyi szervezetének voltam a tagja. Sőt még helyi tanácsosjelöltje is – leginkább képletesen, hiszen huszonvalahanyadik voltam a listán, semmiféle esélye nem volt annak, hogy tagja lehessek a szülővárosom döntéshozó testületének. Fel-felmerült, hogy felelősségteljesebb feladatot is elvállaljak az MPP-ben, de rendre visszautasítottam ezeket a felkéréseket. Inkább újságíróként tevékenykedtem. Ahogy mondani szokás, a „nemzeti oldal” holdudvarába tartoztam, annak jó és árnyoldalaival együtt.

Aztán Kaplonyba költöztem – immár tíz éve. Akkoriban ez a település volt a Partium egyetlen polgári pártos települése. Adódott tehát, hogy kvázi tagja legyek ennek a csapatnak. (Egy alkalommal a szavak szintjén felmerült, hogy konkrétan lépjek is be a helyi MPP-be, azonban az végül nem történt meg. Egyebek között azért nem, mert kolozsvári pártvezetők nézeteivel nagyon nem tudtam egyetérteni – egyebek között Tőkés László püspök „kérdésében”. Ők csak az árnyoldalait látták, én pedig mind a mai napig alapvetően felnézek rá.) Ha jól belegondolok, nagy szeretettel fogadtak, és ennek megfelelően ide is soroltam magamat. Közben beindítottam a községi hetilapot, amely természetszerűleg egyfajta objektivitást is megkívánt. Igazság szerint érkeztek kritikák az ellenoldalról, miszerint mindegyre a községi vezetőség „szekerét tolom”. Azzal hárítottam el ezeket, hogy igyekeztem megismerni az úgynevezett RMDSZ-es tábor tagjait is. És láss csodát, kiderült, hogy itt is emberek vannak. Nem okosabbak, de nem is butábbak, mint a másik „térfélen” játszók.

Közben mind jobban megismertem Nagykárolyt, az ottani viszonyokat. Egészen egyértelművé, ha tetszik: megkérdőjelezhetetlenné vált számomra, hogy ott, Nagykároly városában igenis egy oldal kell hogy működjön, egész egyszerűen szükség van az összefogásra. Ugyanakkor a fülemnek igen tetsző nyilatkozatok is elhangzottak például az egyik ottani RMDSZ-es rangsoroláson: az egyik jelölt, aki azóta is tagja a helyi RMDSZ-frakciónak, arról beszélt, hogy ő az MPP-szimpatizánsokat képviselné. Mondom: ennek ellenére szóhoz jutott akkor és azóta is, azaz bizonyított.

Kaplonyi viszonylatban addigra átsodródtam az RMDSZ-hez. Leginkább nem helyi szinten – én nem erőltettem, és ők is gyanakodva néztek rám – ha belegondolunk, érthető módon. Szóval főként Szatmár megye egészét nézve voltam RMDSZ-es. Magában a nyolc évvel ezelőtti helyhatósági választásban nem jutottam szóhoz, nem szerepeltem egyik listán sem. A furcsa állapotot magamban úgy próbáltam feloldani, hogy nem foglaltam állást. Azonban a „nemzeti oldal” – összességét tekintve szerintem jogtalanul – az RMDSZ holdudvarába sorolt. Noha nem tartoztam oda! Meg is jelent egy közlemény az időközben megalakult EMNP részéről, melyben gyalázatos dolgokat állítottak rólam. Sajnos azért a rágalmazásért azóta sem kért senki sem bocsánatot tőlem, holott én semmit sem ártottam annak a szervezetnek, semmiképpen sem volt jogos az, hogy engem, egy egyszerű, alkalmazott újságírót kitámadtak, holott sem publicisztikában, sem másként nem támadtam őket. (A vétkem szerintük az lehetett, hogy a nagykárolyi RMDSZ-es polgármesterrel készítettem egy interjút. Mind a mai napig nem értem őket, ugyan miért ne tettem volna, milyen címen ne írjam le azt, amit mondott.) Közben Kaplonyban nem, vagy legalábbis nagyon kevéssé vettem részt a helyi kampányban. Talán erőltethettem volna magamat jobban, bizonyára tudtam volna segíteni.

Utána végérvényesen erre, az RMDSZ-es az oldalra sodródtam. Közben mind jobban észrevettem a helyi polgári oldal árnyoldalait is. (Mondom, nincs ebben semmi kuriózum, ők is emberek, vannak hibáik is.) Ami nekem különösen rosszul esett, hogy kiderült: csak lózung az a jelige, miszerint a lényeg, hogy kaplonyi legyen, a politikai hovatartozása mellékes. Az én esetemben mindenesetre egyértelművé vált, hogy a főként a megye egészére koncentrálódó hovatartozásomat sokkal inkább figyelembe vették, mintsem az egyéni érdemeimet, képességeimet, segítőkészségemet stb.

Mindez persze számtalan lehetetlen helyzetet teremtett. Például az MPP-s többségű tanács által fenntartott helyi lapban kritizáltam a polgármester egynémely mondatát. (Szerintem jogosan.) Az igazság az, hogy egészen természetes módon nem nézték ezt jó szemmel, mindazonáltal nem is gyakoroltak nyomást rám. Ezért is köszönettel tartozom a jelenlegi polgármesternek. Emberhez méltóan cselekedett! Amolyan kimondatlan alku született, miszerint a lehető legkevésbé fogom a helyi lapot a saját imázsom építésére használni, illetőleg természetesen objektíven, főként Kaplony egészének érdekeit figyelembe véve végzem az újságszerkesztési teendőket. Idővel azonban egész egyszerűen nem tudtam folytatni – ugye emberből vagyok, a második (időnként harmadik) munkahelyen való helytállás nem megy huzamosabb ideig; talán a visszajelzések is kevésbé intenzíven érkeztek, illetve túl sok „pofont” kaptam. Közben a helyi RMDSZ egyik alelnöke lettem, és annak a feladatnak is igyekeztem megfelelni, de sajnos igencsak nehezen összeegyeztethető mindez az újságkészítéssel. Egy tanácsülésen egy ismételt beszólás (ha jól emlékszem, az volt a „gond” veleje, hogy valamely köszöntőt nem kellő módon tálaltam) volt az utolsó csepp a pohárban.

Idővel tisztújítást tartottunk a helyi RMDSZ-ben. Sajnos a választmány, csekély különbséggel ugyan, de nem engem kért fel az elnöki teendők ellátására. Alelnök maradtam tehát. Mi tagadás, igencsak akadozott az együttműködés az elnök úrral, közben a nagykárolyi RMDSZ-választmánynak lettem tagja. Egy alkalommal aztán jeleztem, hogy nos, ha nem veszik figyelembe az elképzeléseimet, akkor inkább lemondok a kaplonyi RMDSZ-alelnökségről. Persze rögtön megbántam, mármint nem a döntésemet, hanem azt, hogy a saját igazam mellett nem álltam ki állhatatosabban. Nyilván nem teljes egészében az történt, amit akkor megéreztem, de a sarokköveit alapul véve jól sejtettem, mire megy ki a játék, miért lettem ellehetetlenítve… A gyengeségeim egyike, hogy nem szeretek csapaton belül acsarkodni.

Négy évvel ezelőtt megpróbáltam mégiscsak visszatérni a kaplonyi RMDSZ-hez. Szerintem nagyon is ésszerű alkut ajánlottam, azonban nem kívántak élni vele, nem kértek a segítségemből. A választások eredménye részben az ő igazukat támasztotta alá. Nélkülem is jól, aránylag jól szerepeltek. Vélhetően velem sem lett volna jobb, lényegesen jobb semmiképpen sem. Helyi szinten nem is avatkoztam a politikába. Olykor-olykor „odasóztam” egyet, de ezek semmiképpen sem koncepciózusak voltak, hanem őszinte felháborodások eredményei. Jegyzetek, amelyeket valamely jelenség okozta felháborodás szült.

Az idei év elején úgy adódott, hogy teljes egészében nyilvánvalóvá vált, megújulás szükséges a helyi RMDSZ-ben. A politikával, főként annak a helyi változatával nem foglalkozók számára jelzem: nem ördögtől való az ilyesmi. Egész egyszerűen a „vérfrissítés” időszakonként ráfér egy szervezetre. Ha megnézik, ha figyelemmel követik, a helyi MPP-ben is zajlik ez a folyamat. Hogy nem kellő intenzitással, reményeim szerint a választások eredményeiben látható is lesz.

Nos, úgy alakult, hogy polgármesterjelöltnek jelentkezhettem februárban a helyi RMDSZ rangsoroló közgyűlésére. Megtettem. Mégpedig azon logika mentén, hogy nagyon sokat tanultam Nagykárolyban, az ottani városvezetési folyamatot működés közben láthattam. Minden korábbinál egyértelműbbé vált, hogy Kaplonynak muszáj felzárkóznia Nagykároly és vidéke többi településéhez. Érezhető, hogy a jelenlegi vezetőség mindennemű rugalmasságát, politikai kompromisszumkészségét elvesztette. Dacból pedig nem lehet vezetni egy települést. Alternatíva hiányában nem kell a polgármesteri teendőkre vállalkozni.

A számos hiányosságom dacára úgy érzem, hogy hasznára tudok lenni ennek a közösségnek, a választott otthonom lakosainak. Egyebek mellett azért is, mert olykor „politikai szélkakas” gyanánt viselkedem. Ifjoncként RMDSZ-tag lettem, majd családi kapcsolatok okán MPP-s voltam ugyan Nagyváradon, de az egyetlen partiumi MPP-s településen RMDSZ-essé lettem. Mert ráismertem arra, hogy az RMDSZ megváltozott. Jelenleg úgy tűnik nekem, hogy sok tekintetben az MPP az, ami korábban volt az RMDSZ. Kaplonyi viszonylatban ugye az MPP azért alakult meg helyben, mert nem jutottak szóhoz az RMDSZ-ben, mert a Szövetséget kisajátította egy szűk közösség. A falu többsége melléjük is állt. Ez a szimpátia sokat segített a későbbiekben is, hiszen az RMDSZ-nek nem sikerült hitelt érdemlően bebizonyítania, hogy nem egy szűkösködő közösség, nem egy baráti kör klubja, hanem érdekképviseleti szervezet. Azaz mindenkoron nyitott közösség. Mindenki előtt nyitva áll az ajtó. Mindig. (Persze nem a politikai öngyilkosság határait átlépve, azaz idővel lehet „szóhoz” jutni. Főként pedig őszintén.) Februárban azonban megtörtént az, aminek talán korábban is meg kellett volna történnie: nyílt rangsorolást tartottunk. Mindenki egyenlő eséllyel indult. Született egy eredmény, és azt nem rúgtuk fel. Nem volt semmiféle háttéralku. Tartottuk magunkat ahhoz, amit az a több mint másfélszáz ember elhatározott. Ezzel szemben a helyi MPP úgy viselkedik, mint a korábbi RMDSZ. Húszan, ha lehettek a közgyűlésükön, amit meg sem hirdettek, még a saját szimpatizánsaik előtt sem. (De ebbe az érintettség okán nem szólnék bele, ezért a megjegyzésért is elnézést kérek.)

Hogy a szeptember 27-ei választások milyen eredményt fognak hozni, nyilván nem tudhatom. Azonban abban biztos vagyok, hogy a helyes úton indultunk el. Abban is, hogy az emberi gyarlóságaim ellenére alapvetően helyesen jártam el, amikor is egyik úgynevezett politikai térfélről átsodródtam a másikra. Amennyiben ismét az „odaát” álláspontja lesz a helyesebb, akkor, kérem, nézzék el, én annak fogok szorítani. De jelenleg messze nem az a helyzet.

Megyeri (pártváltó) Tamás Róbert