Alapvető gondolatok

A tegnapi írásom kapcsán két lényeges észrevétel jelent meg a közösségi felületen. Az egyik arról szólt, hogy nem illendő a politikai ellenfelet ócsárolni, a vélt vagy valós hibáit felsorolni, előtérbe állítani. A másik gondolat szerint hasznos lenne közösen, egyfajta falugyűlés keretében megbeszélni a sérelmeket, hiszen minden bizonnyal sokra akár megoldást is lehetne találni.

Ezeken kívül persze szó esett arról, hogy nem kaplonyi születésű ne legyen a község vezetője, sőt, tulajdonképpen ne is indulhasson. (Merthogy alapvetően egyelőre csak az indulási szándékomat jelentettem be, sok-sok idő van még a konkrét választás napjáig.) Nos, én igyekszem tiszteletben tartani ezt az álláspontot, viszont részletesebben is reagálok rá, hiszen alapvetően nem értek egyet vele. De természetesen elfogadom, és tisztában is vagyok azzal, hogy sokan így gondolkodnak, és nem is egészen butaság az egész, hiszen egy ember jellemét kiismerni elég sok időt vesz igénybe. Így könnyebb például az elődjeihez hasonlítani az egyént, azok tettei alapján megítélni. Nos, az én felmenőim nem kaplonyiak, azaz ebben a tekintetben hátrányban vagyok (viszont például mindkét nagyapám rendes, becsületes, dolgos ember volt). A magam rendjén abban bízom, hogy egyéb készségeimmel ezt tudom ellensúlyozni.

(Hogy élcelődjek is kicsit: a feleségem kaplonyi születésű – pontosabban Nagykárolyban látta meg a napvilágot, de nyilván itt, az Alsó utcán nőtt fel, és ez a lényeges –, ellenben az édesanyja nem kaplonyi születésű, hanem csak az édesapja részéről származik régi kaplonyi családból. Nos, ő joggal indulhatna? Avagy hány generációra visszamenőleg kell kizárólag kaplonyi felmenőkkel rendelkezni? Előnyt élveznek netán a svábok betelepítése előtti kaplonyi családok? Azok, akik a Kaplony-nemzetség egyenes- vagy oldalági leszármazottai? Ezt a megjegyzést, kérem, jó szándékkal olvassák, senkit sem akarok megbántani, csak jelezni kívánom: fura a felvetés.) (Mindezzel kapcsolatban nyomatékosítom: én nem egyfajta hűbérúr akarok lenni, nem örökletes jogon szeretném, nem átruházott bölcsesség, tévedhetetlenség alapján vezetni a községet. Én mindössze faluvezetőnek jelentkeztem. Mai szóhasználattal élve MENEDZSER szeretnék lenni. Tény, hogy például a határt nem ismerem kellőképpen. De nem is a polgármester dolga érteni például az orvosláshoz, a kertészethez, a pályázatíráshoz, a joghoz. Meg kell kérdezni a szakembereket egy-egy döntés meghozatala előtt. Figyelembe kell venni a számos elképzelést, érdeket, s ezeket mérlegelve, a lehetőség függvényében kell a megoldáshoz hozzákezdeni. Mégpedig csapatban. Például meglehet, hogy az alpolgármester kiváló mezőgazdász lesz… Én erre érzek késztetést, a falu ügyeinek a menedzselésére. Úgy gondolom, ebben lennék hasznára a településnek, mely – ha tetszik egyeseknek, ha nem – választott otthonom, immár egy évtizede. Mi több, a kaplonyi közösséget két gyermekkel gyarapítottam, és minden világi törvénykezésnek megfelelően részt vehetek a helyhatósági választáson. Hogy ott vagy megválasszanak, vagy sem, az ebben a tekintetben mellékes.)

Ezzel kapcsolatban jegyezném még meg, hogy egy nyílt, időben meghirdetett előválasztáson kaptam szépszámú voksot, és az alapján lehetek majd polgármesterjelölt. Nem szeretek nagyképű lenni, de ennek az ódiumát egy megjegyzés erejéig ismét magamra vállalom: vajon a többi politikai formáció is ekként jár el? Ők is meghirdetik az előválasztást? Oda is jelentkezhet bárki? (Akár egy nem kaplonyi születésű is?) És azon az esetleges rendezvényen is részt vesznek majd legalább másfél százan (egy hétköznap délutánján!), és mindannyiuknak lesz-e lehetőségük szavazni?

Látszólag nem nagy „fegyvertények” ezek, ellenben én erre nagyon büszke vagyok (persze nem csak az én érdemem, hanem közös; a csapat hozzáállásával magyarázható). Büszke vagyok, hiszen ez a normalizálódás felé tett első lépések egyike!

A következő téma az esetleges falugyűlésé. A járványhelyzet és a közelgő kampányidőszak okán nem tartom szerencsésnek, hogy klasszikus falugyűlést hirdessünk meg (de ezt sem én fogom egyedül eldönteni, egyeztetek a jövőben másokkal is). Egész egyszerűen nem most van itt az ideje. Viszont ha valamikor polgármestere leszek a községnek, akkor minden tanácsülést (a falu ügyeinek az a legfontosabb fóruma!) elérhetővé teszek bármely lakos számára. Továbbá évente rendeznénk egy olyan rendes közgyűlést, melyre a falu egészét meghívnánk, és mindenkinek lenne lehetősége nekem, vagy a testület bármely tagjának kérdést feltenni. A sérelmeit elmondani – persze sértegetés nélkül, mindannyiunk méltóságára ügyelve. Tervezem továbbá, hogy a minden héten lenne úgynevezett fogadónap. Mondjuk hétfőként. Aznap bárki bejöhet a hivatalba (amúgy is, de akkor különösen, aznap az egyéb, picit halasztható ügyeket félretéve csak a lakosok kérdéseire koncentrálnék). De előre el kell mondanom: a polgármester lehetőségei korlátozottak, a tanácsé szintén. Elvileg borzasztóan nehéz időszak vár ránk. Csodát semmiképpen sem ígérhetek – viszont segítőszándékot igen. Emberközelséget igen. Átláthatóságot igen. Azt, hogy „idegenként” nem a családtagjaim érdekeit fogom figyelembe venni, azt hangsúlyosan igen.

Ez az utóbbi megjegyzést persze lehet a politikai ellenfeleim kárára is érteni. (Van is benne valami…) És itt térnék ki a következő témára, hiszen mindennek most van itt az ideje. El kell mondanom, hogy szerintem itt, meg itt hibázott, ebben és ebben a kérdésben nem értek vele egyet a községet jelenleg vezető intézkedéseivel, mondataival. De nem szabad ócsárolni! Kérem, én soha nem foglalkoztam például Mosdóczi Vilmossal mint magánemberrel. (Főleg azért nem, mert magánemberként sokra tartom, az erényeit nagyon is becsülöm, a hibáinak többségét elfogadhatónak tartom. nekem legalább annyi van.) Viszont vannak fenntartásaim azzal kapcsolatosan, hogy mint polgármester miként teljesít, miket mond, miket helyez előtérbe. Ezt mint esetleges és leendő politikai ellenfelének kötelességem ismertetni. De ez nem kötekedés, főleg nem „övön aluli”, és még csak nem is mocskolódás. Ezzel nincs semmi baj! Az érveimet nagyon szívesen megvitatnám vele egy, esetleg élőben közvetítendő beszélgetés során. (Mint amilyen rendezvényeket olykor tartanak az országos politikában, a nemzetköziben. Viszont ennek az ötletnek a kivitelezhetősége tekintetében nekem is vannak félelmeim, de még visszatérünk rá.)

Nyomatékosítanom kell ugyanakkor a vita sok esetben előre vezet, ezért rendszerint örömmel részt veszek a vitákban, az érvcserékben, ellenben a veszekedéstől ódzkodom, hiszen az nem előremutató. A meglátásaim soha sem a veszekedést kívánják szítani, hanem a vita, az eszmecsere révén a megoldásra, a közös nevezőre jutni – mindig ez a szándék.

Hű, ismét hosszú lett! Elnézést. Csak magyarázni akarom, mit miért mondok, miként gondolkodok.

Üdvözlettel,

Megyeri Tamás Róbert