A jövődet hol képzeled el?

– Hogy áll a polgármesteri kampányod?

– Természetesen sehogy. Még mindig nem lehet biztosan tudni, hogy idén lesznek-e a helyhatósági választások, illetve hogy mikor. Meg aztán egy magamfajta szegénylegény-esélytelen jelöltnek nem is az a legalapvetőbb, miként áll a kampánya.

megyeri

– Hanem?

– Nézd, az nem üres szólam, hogy az esélytelenek nyugalmával indulok. Emberi számítás szerint kizárólag két esetben lehetek polgármestere Kaplony községnek: amennyiben a jelenlegi polgármester nem akarna újra indulni, avagy valami elképesztő turpisságot követ el, és az ki is derül; a másik lehetőség pedig az, hogy az emberek elé állok őszintén, és mondom, mondom a magamét. Ki tudja, esetleg valami olyanra bukkanhatok, ami közös üzenetté kovácsolható. Mindezt persze nem csak úgy várom. Az a szándékom, hogy egyenként felkeresek minden kaplonyi portát, és igyekszem szóba állni minél több emberrel. Amolyan felmérést is készítek eközben, amely révén azt próbálom meg kideríteni, pontosan mit is szeretnének az emberek. A község életében ugyanis egyfajta válaszúthoz érkezünk szép lassan. Eddig ugye az alapvető infrastrukturális beruházások megteremtése volt a cél. Aszfalt – több-kevesebb hibával ugyan –, de mindenhol van (jó, igazából majdnem mindenhol), a vízszolgáltatás is kiépült (nagyjából), megújult, és a gázvezetékre is lehet majdnem mindenhol csatlakozni. A következő szakasz ezek alapján arról kell szóljon, hogy mindezt tartalommal töltsük meg. Az eddigi beruházások karbantartásáról kell gondoskodni, illetőleg a lakosságot egyéb, szintén fontos szolgáltatásokkal arra bírni, hogy helyben maradjon, jövőt itt tervezzen. Egész egyszerű dolgokra gondolok: például a játszótér rendszeres gondozására, tisztán tartására, parkosításra, járdák létesítésére, szabadidőközpontok létrehozására stb.

– Szabadidőközpont… És a juhokkal mi lesz?

– Igen, kampányszempontból mindenképpen meggondolatlanul belementem az úgynevezett kisgödrök körüli állapot közzétételébe. Az a helyzet, hogy a jelenlegi polgármester egész egyszerűen megengedte egy lakosnak, hogy a juhaival lelegeltesse az ottani füvet, noha ennek nagyon nem örülnek az ottani lakosok. Hiszen azt a területet, egy korábbi alpolgármester kezdeményezésére azért újították fel, hogy majdan a park-szerűség legyen. Ezzel szemben most el van kerítve, az emberek nem mehetnek be, kizárólag az állatok (alkalmanként, amikor a polgármester megengedi). Persze ez kicsinyességnek tűnik, ha nem itt laksz. Viszont Kaplonyban számtalan ilyen apróság van, amikor is a lakosok egy része úgy érzi, hogy pártszimpátia, családi kötelékek vagy hasonló dolgok miatt kevesebbet ér a vezetőség szemében, mint mások. Ha pedig szól az ember, rögvest ellenséggé lesz kikiáltva. Mintahogy jelen esetben én is. Pedig az, hogy valaki úgy érzi, talán másként is történhetne a közügyek intézése a faluban, az nem provokatív cselekedet. Nem a jelenlegi vezetőség ellen irányul, főként nem annak a támogatói ellen.

– Tamás, őszintén, te jobb polgármester lennél, mint a mostani?

– Ez egészen fura kérdés, hogy úgy mondjam: övön aluli. Ismerhetsz annyira, hogy nem vagyok beképzelt, sőt, a számos hiányosságommal tisztában vagyok. Jelen pillanatban nem lennék jobb polgármester. Hiszen mögötte mégiscsak sok-sok év áll. Viszont én nem vesztettem el a kezdeményezőkészségemet. Én nem megszokásból akarok polgármester lenni, nem jobb híján végezném a faluvezetői szolgálatot, hanem mert nagyon biztos vagyok abban, hogy közösen a legjobb megoldásokra rátalálunk. Egy másik aspektus az, hogy én nem vagyok elkötelezett senki felé sem. A rokonaim nem kaplonyiak, én nem fogok ennek vagy annak a családtagnak kedvezni. Nem akarok szerénytelennek tűnni, de azt bizonyosan mondhatom, hogy minden erőmmel, minden munkabírásommal azon fogok dolgozni, hogy a pártoskodás, a falu, a mindennapokban is érződő fragmentáltsága megszűnjön, legalábbis enyhüljön.

– Kívülről nézve valóban nagy a széthúzás.

– Pedig nem! Kaplony élhető település. Gondok persze vannak, csak az a baj, hogy ezeket a problémákat a politika leple alatt intézik el egymással a felek. Számomra úgy tűnik továbbá, hogy a jelenlegi vezetőség ezen állapot fenntartásában érdekelt – de mondom: ez szubjektív kijelentés, ez a megérzésem. A lényeg talán az, hogy törekedni kell a közös jóra. Amennyiben egy NDF-es, egy MPP-s, avagy valamely más politikai szervezet tagja áll elő egy jó ötlettel, akkor igen is erkölcsi kötelessége az RMDSZ-eseknek is támogatni annak a megvalósulását. Nem a párt a fontos magunk között, nem a pártoskodás. A verseny arról kell szóljon, ha ma ők egy jó és megvalósítható ideával álltak elő, akkor holnap mi egy még kiválóbbal fogunk. Semmiképpen sem arról, hogy megkeressük a kezdeményező vélt vagy valós hiányosságait, emberi gyengeségeit. Ezzel szemben mi történik? Van például a buszmegállók „ügye”. A tanács többsége elhatározta, hogy lesznek buszmegállók a faluban – egy alapvetően helyes kezdeményezés. Nos, mind a mai napig nincs mindannyi kihelyezve. A polgármester (tudtommal) a megyei tanácsra mutat (valami olyasmi a vád: hogy annak lett volna a kötelessége szerinte a megyei út felújításának kivitelezőjét arra kényszeríteni, hogy kiépítse a megállókat). De hibás mindenki – a helyi vezetőség szerint, noha ő maga egész egyszerűen bojkottálta az egész kezdeményezést, merthogy az „ellenféltől” érkezett. És ez azért baj, mert nem az RMDSZ-frakció tagjait sújtotta mindezzel, hanem azt a sok embert, aki buszokkal jár a munkahelyére. Sok-sok ilyen példát tudnék felsorolni. Mondom: ezek összessége teszi majdhogynem elviselhetetlenné a mindennapokat.

– Elviselhetetlen? Az előbb még élhetőnek nevezted…

– Igaz, talán ez így túlzás. Bosszantóvá, frusztrálóvá, sértővé. Mégpedig azért, mert kis odafigyeléssel, őszinteséggel sokkal jobb lehetne. Hát hiszen – a buszmegállók példájánál maradva – azok már régen ki lehettek volna helyezve, s utólag a választók nem azt vennék figyelembe, kik is a kezdeményezők, hanem azt, hogy jaj, de jó, hogy vannak.

– Ez így nem túlságosan egyoldalú, a másik fél bizonyára más szemszögből látja a dolgokat. Minden szükséges engedéllyel rendelkeznek azok az ominózus megállók?

– Egyelőre nem ástam bele magam ebbe a témába. De nem is az a lényeges, hanem hogy ott legyenek. Azért van községi vezetőség, hogy a szükséges engedélyeket beszerezze. Ha a buszmegállókat nem foglalták bele a megyei út felújításáról szóló projektbe, akkor meg kell találni azt a kiskaput, ami révén ki lehet azokat helyezni. Nem másra kell mutogatni, senki, avagy csak nagyon kevesen akarnak nekünk szánt szándékkal ártani, de valamiféle együttműködést velük is meg lehet találni. Kaplony sokak számára kedves hely, de igazán csak azok számára fontos, akik itt laknak. Akik a jövőjüket itt tervezik. Ennyi!