A Nagykároly és Vidéke című hetilap pszichológiai témájú rovatában ezúttal az iskolaérettség témáját járták körbe a kaplonyi Békési Nóra pszichológus segítségével.

Az év elején indított, havonta jelentkező pszichológiai rovatunkban aktuális, sokakat érintő témákat járunk körbe. Mivel rövidesen következik az iskolai beiratkozások időszaka, ezért ez alkalommal az iskolaérettség témakörét bontjuk ki, melyben ezúttal is Békési Nóra pszichológus volt a segítségünkre.

– Közeledik a beiratkozás időszaka, ezért járjuk kicsit körbe az iskolaérettség témakörét. Mit is jelent az iskolaérettség, és miért olyan fontos, hogy egy gyermek iskolaéretten kezdje meg a tanulmányait?

– Amikor iskolaérettségről beszélünk, akkor konkrétan a társadalom elvárásairól beszélünk, például arról, hogy a jelen kor, amiben mi élünk, az a társadalom mit vár el a gyerekeinktől, milyen kritériumoknak kell megfelelni. Az az igazság, hogyha nagyon mélyen szeretnénk ebbe belemenni, akkor az iskolaérettség vizsgálata az egy nagyon komplex vizsgálat. Egyrészt megnézzük a gyermek testi, biológiai és mozgásbeli adottságait, ezen belül például, hogy milyen magas, megvan-e a 120–130 centiméternyi magassága, van-e legalább 20 kilogramm a testsúlya, a teste mennyire arányosan fejlett, milyen a teherbíró képessége stb. Megvizsgáljuk, hogy kialakult-e a dominancia a kezek, lábak esetében, ami nagyon fontos, mert ha ez még nem alakult ki, akkor az egyértelműen az idegrendszer éretlenségére utal.

A mozgásbeli elvárások is fontosak, például a nagy mozgásai legyenek koordináltak, tudjon kúszni, mászni, leguggolni, labdát eldobni, hintázni, az egyensúlyérzéke legyen megfelelően fejlett, például tudjon fél lábon állni 8–10 másodpercig. Ha finom motorikára gondolunk, akkor nagyon fontos, hogy tud-e kis mozgásokat elvégezni, például hogy fogja a ceruzát, tud-e késsel-villával enni stb.

Ugyanakkor nagyon fontos a kognitív, értelmi szinten történő vizsgálat is. Megnézzük például, hogy kialakult-e a számfogalom, ami a logikus gondolkodásra utal majd, hogy mennyire fejlettek a nyelvi, kommunikációs készségei, hogyan fejezi ki a szükségleteit, hogyan kommunikál, tud-e mesélni, leíró jelleggel beszélni bármiről. Hogy tud-e térben és időben tájékozódni, ami szintén nagyon fontos: ismeri-e a napokat, hónapokat, tudja-e, hogy mikor született, hogy hány éves. A téri tájékozódás esetén tudja-e, hogy mit jelent az, hogy előttem, mögöttem, fölöttem, alattam, jobbra, balra, mivel ezek mind az idegrendszer fejlettségi szintjét árulják el nekünk egy-egy felmérés során.

Ami még kiemelkedően fontos, megvizsgálni a gyermek figyelmét, hogy az mennyire felkelthető, fenntartható, milyen könnyen terelődik el, milyen könnyű visszavezetni a figyelmét egy adott feladatra stb. Megnézzük, hogy olyan 10–15 percet tud-e figyelni a gyermek egy adott tevékenységre, mondjuk egy játékra. Fontos ugyanakkor, hogy milyen az emlékezete, megvizsgáljuk a memóriáját, vizuális és auditív memóriát egyaránt, hiszen mindkettő nagyon fontos a tanulás során. Ugyancsak az értelmi fejlettségéről árulkodik az is, hogy a testséma, illetve a téri orientáció mennyire alakult ki.

Mindezeken kívül megnézzük a pszichológiai érettséget is, melynek megléte ugyanolyan fontos, mint a kognitív tényezőké. A pszichológiai érettségre utal például az, hogy mennyire tudja elviselni a kudarcot, hogy hogyan éli meg, ha valami nem sikerül, hiszen valószínűleg nem fog minden elsőre mennyi az iskolában, lesz, amit hetekig kell majd gyakorolni. Az is fontos, hogy mennyire tűri a monotóniát, hogy képes-e betartani a szabályokat, hogy tudja-e késleltetni a szükségletei kielégítését, hogy kialakult-e a feladattudat. Ezek mind olyan pszichológiai tényezők, amelyek, ha nincsenek jelen az iskola megkezdésekor, akkor az borzasztó nehéz lesz a gyermeknek.

Mindemellett ott van a szociális érettség, hogy a szociális kapcsolatok terén hogy tud megnyilvánulni, tud-e a kortársakhoz viszonyulni, tud-e barátkozni, tud-e kapcsolatokat kialakítani, ki tudja-e fejezni az igényeit, az érzéseit. Ezeket mind-mind megvizsgáljuk akkor, amikor iskolaérettségről beszélünk.

– Szülőként hogyan tudjuk megállapítani, hogy gyermekünk megérett-e az iskolára?

– Ez a sok információ kicsit kétségbe ejthetően hathat a szülőkre, viszont azt tudni kell, hogy általában az óvodában az óvodapedagógus el tudja végezni ezt a felmérést. Romániában ez úgy is működik, hogy első körben az óvónénik a saját csoportjukban felmérik a gyerekeket, és ha bárkinél azt érzékelik, hogy nem biztos, hogy kialakult az iskolaérettség, akkor lehet kérni azt, hogy mondjuk egy szakmai bizottság is felmérje. A bizottság általában egy pszichológusból és egy logopédusból áll. Itt megnézik az előbb említett kritériumokat. Tudni kell, hogy egy iskolaérett gyerek lazán teljesíti az összes játékos feladatot. Ha viszont a bizottság úgy dönt, hogy a gyermek nem iskolaérett, akkor már nem lehet fellebbezni, a döntést tudomásul kell venni.

Én úgy gondolom, hogyha bízunk a pedagógusokban, és együtt tudunk működni, akkor ezt együtt is meg tudjuk állapítani. Nagyon fontos, hogy szülőként legyünk nyitottak arra, amit a pedagógus mond, hiszen ha azt tanácsolja, hogy maradjon még egy évet az óvodában, azt azért teszi, hogy megvédje a gyereket a rá váró kudarcoktól. Az a plusz egy év, vagy pár hónap pedig hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyermek számára folyamatos stressz helyett sikerélmény legyen az iskola. Nekem nagyon jó a tapasztalatom azzal kapcsolatban, ahogy a környékünkön az óvónénik felmérik a gyerekeket, nagyon alapos munkát végeznek, az eredmény megbízható, és kész képet adnak a gyerekről.

– Ha gyermekünk betöltötte a 6. évét és iskolaköteles, milyen problémák merülhetnek fel, ha amúgy még nem érett az iskolára?

– Az a helyzet, hogy Romániában törvényileg szabályozott, hogy minden 6. életévét betöltött gyermek iskolaköteles. A gond ezzel az, hogy az, hogy valaki túl van a 6. szülinapi buliján az egyáltalán semmit nem mond arról, hogy ő iskolaérett-e vagy sem. Sőt még az sem, hogy ha 6 évesen nagyon magas az intelligenciája, vagy tökéletesen kezeli a telefonunkat vagy a számítógépet, ez csak egyfajta intelligencia, ami borzasztóan kevés ahhoz, hogy ő iskolaérett legyen. De ezzel semmi gond nincs is, sőt.

Azt tudni kell, hogyha egy gyermeket elküldünk úgy iskolába, hogy még nem iskolaérett valamilyen szempontból, például nem fog tudni nyugton ülni 25–30 percet, vagy nagyon megviseli, hogy el kell válnia a szülőktől hosszabb időre, vagy nem tud kellőképpen hosszú ideig egy dologra figyelni, akkor belekényszerítjük a gyereket egy olyan helyzetbe, ahol csak kudarc fogja őt érni. És nagyon sok kutatás bebizonyította, hogy rengeteg negatív következménye van annak, hogyha egy gyereket úgy küldünk el iskolába, hogy ő arra még nem érett meg. Nagyon sok kudarc és stressz fogja érni, konfliktusokkal szembesül, az énképe negatív irányba fog fejlődni, önbizalom hiánya lesz, és nagyon sok esetben alakulnak ki pszichoszomatikus betegségek is, mint a kóros hasfájás, fejfájás, vagy egy regresszív állapotba kerül a gyerek és visszatér pl. az éjszakai bepisilés, ez sem ritka.

– Hogyan segíthetünk gyermekünknek, ha úgy látjuk, hogy fel kellene zárkóznia?

– Az iskolára való felkészítés nyilván függ attól is, hogy otthon hogyan készülünk erre az időszakra, viszont az nagyon fontos, hogy ne kezdjük el otthon fejleszteni a gyereket, olyan szempontból, hogy akkor foglalkoztató füzeteket használunk folyamatosan, vagy már kezdünk írogatni és számolni. Egyrészt azért, mert a gyerekek erre még nincsenek felkészülve, és akár a motivációját is elveszítheti, másrészt pedig nem kell még leterhelni, hadd játsszon. Ami fontos, hogy kezdjük el érzelmileg felkészíteni arra, hogy mi fog ott történni, hogy ez egy örömteli dolog, hogy új barátai lesznek, hogy új dolgokat tanul majd, ezzel kialakítjuk a motivációját, és egy pozitív várakozás alakul ki benne.

Ugyanakkor gyakorolhatjuk otthon a szabálykövetést, a felelősségvállalást, szépen beépítve a hétköznapokba. Kognitív szinten is lehet fejleszteni, de inkább játékokkal, pl. társasjátékozzunk, színezzünk, mondjunk verset, énekeljünk és beszélgessünk sokat. Nagyon fontos odafigyelni a mozgásfejlesztésre, hogy legyenek meg napi szinten a nagy mozgások, hogy sokat játsszon kinn a szabad levegőn, szaladgáljon, hintázzon, másszon, a játszóterezés például az egyik legjobb dolog az iskolai felkészüléshez. A finom motorikára is érdemes hangsúlyt fektetni, de játékosan, pl. gyurmázással, gyöngyfűzéssel.

– Ha a szülőkön áll a döntés, hogy gyermekük megkezdje-e ősszel az iskolát, milyen szempontokat vegyenek mindenképpen figyelembe a döntés során?

– Összefoglalóként elmondható, hogy az iskolaérettség vizsgálata elég komplex, és nekünk szülőknek bőven elég, ha bízunk, illetve együttműködünk a pedagógusokkal. Ha bármi olyat látunk, ami számunkra nem egyértelmű, akkor kérhetjük az óvónők segítségét. Én azt gondolom, hogy nekik minden eszközük és készségük megvan ahhoz, hogy ők ezt fel tudják mérni, a mi dolgunk pedig az, hogy váljunk nyitottá az eredményeikre és meglátásaikra. Hiszen semmi gond nincs azzal, ha 6 évesen egy gyermek nem iskolaérett, nyugodtan tölthet még egy évet az óvodában, és utána sokkal biztosabb az, hogy az iskola egy siker lesz számára.

Bagossy Andrea

Megjelent a Nagykároly és Vidéke című hetilapban