Bizonyos vagyok abban, hogy a „szerintem” a leginkább ártó kifejezés napjainkban. Tudatlanságát, butaságát fennen és – meglepő módon – büszkén hangoztató lakos mond sokadik alkalommal véleményt a deportáltak előtt tiszteletadás jegyében emelni tervezett emlékmű kapcsán.

Összekever mindent mindennel. Hetet-havat összehord.

Kifejezések jelentését véleményezi, s nem azt veszi figyelembe, hogy mi mit is jelent. Nem akarja, vagy nem is képes megérteni, hogy a Szent Antal római katolikus templom előtt lévő emlékművet Kaplony község lakosai a világháborúk áldozatai előtti főhajtás jegyében emelték. Az esetlegesen leendő emlékművel azonban azoknak állítanának emléket, akiket a második világháború után hurcoltak el a távolba, mégpedig az úgynevezett kollektív bűnösség elve alapján. Zömüket ötévnyi kényszermunkára tartottak ott.

Egyenlőséget tesz a két óriási áldozat közé. És ez nem helyes! A két világháború Kaplony szempontjából főként hivatásosok áldozatvállalását jelentette. Jól–rosszul kiképzett, de mégiscsak sorkatonai szolgálatot teljesítő katonák, fiatalemberek, férfiak hunytak el a világháborúkban. Fegyverrel a kezükben haltak meg. Némi esélyük volt. Igaz, mindannyian egy-egy grandiózus sakkjátszmában voltak könnyen feláldozható (gyalog)áldozatok. Ugyanakkor mióta világ a világ, háborúk vannak. És sajnos lesznek (hitünk szerint addig, amíg vissza nem tér a Megváltó). A háborúk során pedig fiatalemberek halnak meg (azért mert náluknál idősebbek, tehetősebbek, erkölcstelenebbek stb. megneheztelnek egymásra, még több hatalomra akarnak szert tenni). Az itthon maradottak pedig mindig is emlékezni fognak az elhunyt fiúra, édesapára, testvérre… Kegyelettel kell rájuk emlékezni!

Egyszersmind teljességgel természetes módon kötelességünk, minden épeszű emberrel szembeni erkölcsi elvárás az, hogy kegyelettel emlékezzen azon felmenőire, akiket deportáltak. Tették ezt azért, mert németnek mondták őket (jelen esetben, de ugye volt, akit egyéb okra hivatkozva vittek el…). Az nem holmi hóbort, hogy nincs kollektív bűnösség! Egy tizenéves, sváb felmenőkkel rendelkező siheder ugyan miért lenne hibás a németországi nemzetiszocialista ámokfutásért? Ugyan már! Kaplonyból több mint 350 embert vittek el. Nőket, gyerekeket, a német felmenőkkel rendelkezőkön kívül magyarokat is. Az ő áldozatukra is kell emlékezni!

És nem szabad egyenlőséget tenni a kettő, a közösséget ért veszteség közé. Arra kell törekednünk, azért kell imádkoznunk, hogy egyik se fordulhasson elő többet. Ugyanakkor, ha a két rossz közül kell választani, inkább vigyenek el engem, férfiként, mintsem a gyermekeimet, a nejemet. Ép eszű ember így gondolkodik.

Az emlékmű kapcsán amúgy eleddig döntés nem született. A jelenlegi vezetőség mindösszesen előkészíti a szükséges dokumentációt, hogy a helyhatósági határozó szervezet alapos döntés hozhasson. Azaz végső soron a meg nem nevezett, azonban a szememben erkölcsi értelemben igencsak leszerepelt úriember közösségi felületi ámokfutása okafogyott. Értelmetlen. Amilyen a sok-sok hozzászólása, amiben tényeket von kétségbe, amelyekben a butaságával, a tudatlanságával kérkedik.

Megyeri Tamás Róbert kaplonyi lakos