Ne a betegek szégyelljék magukat, hanem a doktor!

„Ha barátságos és kellemes környezetben szeretné egészségügyi problémáit kivizsgáltatni….” – így kezdődik egy jól ismert klinikáról lehozott újságcikk még 2012-ből. Lehet ez akkor így volt, de tapasztalataim szerint ez a klinika rengeteget veszített a hitelességéből.

Büszkék lehetnénk arra, hogy kicsiny megyénkben mennyi magánklinika áll a betegek rendelkezésére, de ebből a mondatból kiemelném azt a szót, hogy „LEHETNÉNK”. Igen, büszkék lehetnénk akkor, ha ezek a klinikák (legfőképpen az, amelyikről a tapasztalatomat fogom megosztani) tényleg a betegek érdekeit szolgálnák, ha ezeken a klinikákon olyan szakemberek dolgoznának, akik valóban szakemberek, és nem olyan orvosok, akik unják már a munkájukat és különböző problémájukból eredő dühüket a betegeken vezetik le…

Egy közismert klinika, közismert ortopéd orvosáról szeretnék beszélni. Egy olyan orvosról, aki lenézi a hozzá érkező beteget, aki nem ismeri annak a szónak a jelentését, hogy empátia, aki egy olyan beteggel, aki fájdalommal érkezik hozzá, nehezen tud felfeküdni az ágyra, hirtelen nem pont úgy ahogy a doktor úr utasítja, és ő durván, lekezelően, gúnyolódva reagál. Idézném a doktor urat: „van még egy pár pozíció, asszonyom, nyugodtan próbálja ki…”. Ezelőtt az orvos előtt sírta már el magát a beteg a bánásmód miatt, ezelőtt az orvos előtt szégyellte már magát olyan ember, akinek semmi oka nem lett volna a szégyenkezésre, csak az orvos durva viselkedése éreztette vele azt, hogy ő kevesebb, mint más ember. Ez az orvos szakembernek nevezi magát, holott egy diagnózist sem tud felállítani. Ha közülünk bárki elmenne gerincfájdalommal egy orvoshoz, majd azt a diagnózist kapná, hogy gerinceredetű problémája van, elfogadná? Ez diagnózis egy szakembertől? Ezért a diagnózisért fizet az átlagember egy nagy összeget, nem beszélve arról, hogy abban a 10 percben, amíg vizsgál, ahelyett hogy emberi módon meghallgatná a beteg panaszait, meghallgatná a problémáit, inkább megalázza beszédstílusával. A szomorú az egészben, hogy semmit nem lehet tenni az ilyen emberek ellen. Ennek a híres klinikának még panaszkönyve sincs. E-mailban írtam egy panaszlevelet, amire természetesen választ sem kaptam, ám lehet, türelmetlen vagyok, talán valamikor megérkezik az a válasz…

Gondolom ugyanakkor, hogy nem kell hallgatnunk, senkinek sem. Akit bármilyen sérelem ér ilyen téren. Egy dolgot megtanultam a munkámból kifolyólag: a beteg ember igényei az elsők, mert nem tudhatjuk, hogy lelkileg min megy keresztül, mert nem tudhatjuk, hogy milyen fájdalmai vannak, és még sorolhatnám…

Egy dolog biztos: ennek az orvosnak ez a fajta viselkedése nem egyszeri alkalom volt, szégyen rá nézve, hogy ő tiszteletet vár el mindenkitől, miközben ő embert nem tisztel. Bár konkrétan nem nevezhetem meg a klinikát, sem az orvost, de tudom azt, hogy lesznek, akik tudják, hogy kiről beszélek.

Azt is tudom, hogy ha már magánál a klinikánál sem lehet – úgymond – panaszt tenni a náluk dolgozó orvosokra, lehet, hogy ez a rövid kis írás sem fog sok dolgot elérni, de ha csak annyit elérek vele, hogy ez az orvos magára ismer (és tudom, hogy magára fog), lehet, emberségesebb lesz egy kicsivel. És talán még annyit elérek vele, hogy más embereket is arra ösztönöz, hogy igenis álljanak ki magukért.

Juhász Renáta (gyógyszerészasszisztens, gyógymasszőr)