Sajnálatos módon nem a tények kerültek a figyelem középpontjába a kaplonyi sportcsarnok udvarának rendezése érdekében kifejtett kezdeményezés kapcsán. Hogy miért? Talán nem is fontos a válasz.

A tények a lényegesek!

Tény, hogy sok éve mindenféle engedély nélkül használják a sportcsarnok udvarát, mégpedig kereskedelmi célra. Teszik ezt annak ellenére, hogy egészen egyszerű, kézenfekvő lehetne a megoldás: használati jogért kell folyamodni az illetékes döntő testülethez, azaz a mindenkori Kaplonyi Helyi Tanácshoz. Két alkalommal került a testület elé ez a téma, azonban érdemi döntés nem született. Viszont a tevékenység ennek ellenére folytatódott. A mostani vezetőség szeretné végre megtalálni a megoldást.

És melyek lehetnének a lehetséges megoldások?

Az a terület nem közterület, nem egy utca. Így az egyik megoldás az lehetne, ha utcává minősítenék a telket, vagy annak egy részét. Erre igencsak hosszas folyamat után lenne lehetőség, és számos egyéb kérdést is felvetne: például ha utca húzódna ott, akkor azt a többi telek tulajdonosa is ki- és felhasználhatná. Akár teherautók is közlekedhetnének ott. Azonban annak a teleknek az alapvető és elsődleges feladata a sportcsarnok kiszolgálása. Ha egy része utca lenne, akkor nem tudná ezt a feladatát ellátni, így valószínűsíthető, hogy ez nem tartozik a lehetséges megoldások halmazába.

Egy másik megoldás az lenne, ha úgynevezett behajtási és/vagy használati jogot kérnének azon vállalkozások, amelyek a telket akarják használni. (Érzésem szerint ez a legoptimálisabb megoldás.) Egy szerződést lehetne kötni, amelybe be kellene foglalni, hogy napi hány órán át használják a területet (annak mely részét), és azért mennyi pénzt fizetnek be a községi kasszába. Ezt az írásos megállapodást évről évre meg lehetne újítani. A szerződéses viszonyban azonban ki kellene térni arra is, hogy a használati jog nem egyezik a kizárólagossági joggal. Azaz a terület továbbra is köztulajdonban maradna, ráadásul a továbbiakban is a telek első számú feladatának eleget tehetne, azaz a sportcsarnok kiszolgáló udvara maradhatna. Mindenkoron lehetőséget kell biztosítani arra, hogy egy szerencsétlenség esetén a tűzoltó vagy a mentő behajthasson oda, illetőleg a sportcsarnokot bérlők ott parkolhassanak a személygépjárműveikkel. (Nyilván bizonyos számú parkolót lehet erre a célra fenntartani… Esetleg, ha van rá igény, pár parkolót a környéken lakók szintén évről évre kibérelhetnének…)

Mint a legutóbbi, erről a témáról szóló írásomban felvetettem, a következő tanácsülésen én magam fogom felvetni mindezt, amennyiben addig nem fog ilyen jellegű kérvény érkezni a testülethez. (Pedig az lenne a szerencsésebb.)

És mi fog történni, ha a tanács ismét nem fog tudni határozni? Avagy, ha az a döntés születik, hogy nem engedélyezik a használatot senkinek és semminek sem? A válaszadás előtt érdemes nyomatékosítani: a mindenkori tanácsnak lehetősége van, azaz jogában áll halasztani a döntést, avagy nemleges álláspontra jutni. Ha ez történne, akkor sem alakulna ki semmi eget rengető. Az ott működő vállalkozások mindegyikének van hozzáférése a közterülethez, azaz a községen áthaladó főúthoz. (Egyébként nem is kaphattak volna működési engedélyt!) Ennek megfelelően legfeljebb azt kell használni. Ebben az esetben is a telek az első számú feladatának, azaz annak, hogy a sportcsarnok kiszolgáló udvara legyen, maradéktalanul eleget tud tenni. Kizárólag azok használhatnák a sportcsarnok udvarát, akik azt bérlik, és mindössze abban az időszakban, amikor a bérlés történik (nyilván előtte és utána negyed-negyed órával). Persze rajtuk kívül lehet ott kerékpározni, sétálni, egyfajta kikapcsolódási övezet lehetne ott.

De ha ilyen egyszerű a megoldás (egyike a fentebb felsorolt háromnak), akkor miért nem született meg már korábban ez a megállapodás? Őszintén mondom: nem tudom. Sejtelmeim persze vannak, de inkább a tényekre fókuszáljunk, mintsem a vádakra.

Érzésem szerint ez a helyes hozzáállás.

Megyeri Tamás Róbert