Ismerősöm ismerősének ismerőse úgy foglalta össze az emberiség a gyerekekhez való viszonyulását, hogy olykor valami bolondéira hatására nem engedjük gyereknek lenni a gyereket. Kicsi felnőttnek nézzük őket.

Ez bizony káros! Legalábbis az ismerősöm ismerőse szerint.

Ilyen korszak volt az, amikor a gyereket kicsi növésű felnőttnek képzelték. Úgy öltöztették, olyan viselkedést vártak el tőlük, mint egy félig-meddig életunt felnőttől. Borzasztó!

Ma valami ilyesmi történhet – az ismerősöm ismerőse szerint. A gyereket érzékenyíteni akarjuk. Megérteni például a szexuális különcségeket. Tesszük ezt annak ellenére, hogy egész egyszerűen a gyermeki lelkületet nem érdekli ez a téma. Neki sokkal fontosabb az, hogy ő a lányok, vagy a fiúk közösségébe tartozik-e, mintsem, hogy az egyébként is érthetetlen felnőttek között vannak-e olyan bácsik, akik adott esetben nénik.

Ők alapból elfogadók: ha Béla bácsiról mindenki azt mondja, hogy tulajdonképpen néni, akkor néninek gondolja. Sebaj, Béla néni. Nem érdekli. Ő nem fog ezen tanakodni. Ne is kényszerítsük erre!

(megyeri)