A vasárnapi nagymise után közösen énekeltük el nemzeti imánkat, a Himnuszt a kaplonyi Szent Antal római katolikus templom udvarán. Az ünnepi szertartást követően imát mondtunk a templomkertben álló Szent Korona-szobor előtt, majd koszorút helyeztek el a kaplonyi közösség nevében a polgármester és az iskola igazgatója. Az érdek-képviseleti szervezetek közül a helyi RMDSZ és a helyi NDF közösségei is elhelyezték koszorúikat.

Mit üzen nekünk, a mának, a kaplonyi közösségnek 1848. március 15-e, a 48–49-es szabadságharc? Amikor nagy a nyomás, a legkönnyebb egymás ellen fordulni. Ám éppen ez az egymás ellen fordulás a legnagyobb hiba is, amit elkövethetünk.

Tény, hogy ma nem élünk könnyű időket: a gazdasági nyomás nehezedik, háború van a szomszédban, és annak távolabbi hatásait is érezzük. Nagy a bizonytalanság, erősödik a nyomás. Ilyen időkben nem az a kérdés, ki szítja hangosabban az indulatot, hanem az, ki marad talpon, ki marad higgadt, ki képes megőrizni a józan eszét – és egyaránt felelősségteljesen élni a mindennapokban és az ünnepnapokon.

Hajrá, Kaplony!