Elsőre talán szomorúnak tűnik ez a történet, mégis inkább arra érdemes gondolni, hány embernek segítettek mindazok, akik ebben részt vállaltak – és arra is, hányan örültek annak, hogy ilyen módon mások segítségére siethettek. Hiszen sokak szerint épp ez, a mások iránti segítőkészség, az emberi lét egyik értelme.
Volt tehát Nagykároly környékén egy kizárólag önkéntesekből álló baráti közösség, amelynek célja a segítségnyújtás. Segítségnyújtás, közvetítés, tenni akarás. Egykor egy mihályfalvi kisfiú kezeléséhez próbáltak hozzájárulni. Mint egyikük, a kaplonyi Darabos Enikő meséli, Lipovan Gabi és Sârca Tímea társaságában rájöttek, hogy a kupakgyűjtés is lehet hatékony segítség. Az ötlet Tímeától származott – „sok kicsi sokra megy” alapon. Később licitálási lehetőségeket is szerveztek – Czumbil Claudia kezdeményezésére, és más kezdeményezéseik is születtek. A cél: hozzájárulni a kisfiú gyógykezeléséhez, amely körülbelül másfél millió dollárba került.
A kupakgyűjtés során felmerült, hogy igazán hatékonyan akkor működhet a kezdeményezés, ha gyűjtőszíveket helyeznek ki. Helyi vállalkozásokat kerestek meg, hogy támogassák őket ebben. Enikő Kaplonyban a Fleissig Kft.-t és a Stahlbau Hermann Kft.-t kérte fel, akik bérmentve el is készítették a gyűjtőszíveket. Ezúton is köszönet nekik!
A környező településeken – így természetesen Nagykárolyban is – sorra jelentek meg ezek a szívek, helyi cégek támogatásával. A kezdeményezés népszerű lett, és a csapat igyekezett tovább bővíteni. Enikő például alumíniumdobozokat is gyűjtött: a lakosok ezeket is elvihették hozzá, és a kupakokkal együtt juttatták el őket az átvevőhelyekre. Emellett elektromos hulladékot is gyűjtött. Kaplonyban több mint 12 busznyi gyűlt össze! Enikő így emlékszik vissza: „Hatalmas élmény volt számomra – az egész falu megmozdult, mindenki segíteni akart. Nagyon jó érzés volt!”
Végül sikerült előteremteni a szükséges összeget – részben a vidékiek hozzájárulása révén. A kisfiú megkapta a rendkívül drága gyógyszert.
Később egy másik gyermek, Lara gyógykezelésére kezdtek gyűjteni. Ugyanúgy kupakokat, dobozokat, és aki akarta, elektromos hulladékot is elvitt Enikőhöz. A kislány nagyszülei személyesen jöttek el a gyűjtésekért – még ha ez anyagilag nem is mindig volt kifizetődő számukra.
Végül az ő kezeléséhez is sikerült összegyűjteni a szükséges összeget. Felmerült a kérdés: hogyan tovább? Gabi javasolta, hogy vegyék fel a kapcsolatot országos vagy regionális szervezetekkel. Enikő egy kolozsvári hölgy elérhetőségét is megkapta, akivel egyeztettek: a továbbiakban ők vennék át az innen gyűjtött kupakokat. Az ő közösségük már nem egy-egy konkrét gyermeknek segít, hanem különféle alapítványokat, köztük karitatív és környezetvédelmi szervezeteket támogat a kupakok ellenértékével.
A gyakorlatban azonban ez nehézségekbe ütközött. A fuvarozók, akik Nagykároly vidékén járnak, csak ritkán tudják visszafelé elszállítani a kupakokat Kolozsvárra. Ilyen szállításra ritkán van lehetőség, így a gyűjtött anyag itt reked. A kupakok közé pedig sajnos más hulladék is kerül, így minden adományt át kell válogatni, a gyűjtőszíveket ki kell tisztítani. A feladat túl nagy lett a rendelkezésre álló segítséghez képest.
Mindezek miatt Enikő és társai úgy döntöttek, felfüggesztik a kupakok átvételét. Az utolsó szállítmányt a napokban elszállították, egy temesvári cég, de ki tudja, mikor lesz legközelebb erre újra lehetőség.
Pedig a kupakgyűjtésre továbbra is szükség lenne. A palack-visszaváltás rendszere jól működik, de a más fajta kupakok is vannak, és azok sok háztartásban hulladékként végzik – pedig újrahasznosíthatók lennének.
Enikő tehát most búcsút int a kezdeményezésnek. Jelenleg nem folytatható. Ezért a történet vége némileg szomorú – de sokkal fontosabb, hogy mennyien, milyen őszinte jó szándékkal segítettek beteg gyermekeknek. Ez az, amire büszkék lehetünk, és amiért köszönet illeti a lányokat. Köszönjük!
Ők pedig ezúton is hálájukat fejezik ki mindazoknak, akik őket segítették – többek között Hajdu Leventének, Schrádi Daninak, Noel édesapjának, Darabos Tamásnak és Bádon Norbinak. Ők a saját autójukat sem sajnálták, hogy másokon segíthessenek.
Kaplony.blog 