Felszedjük, pontosabban fogalmazva a polgármesteri hivatal munkatársai felszedték a Magyar utcán lévő fekvőrendőrt. Mihelyst lehet, újat, kisebb döccenővel rendelkezőt fognak kihelyezni.

Tesszük ezt annak a közakaratnak jegyében, miszerint az ott lakók bő háromnegyede ezt tartja kívánatosnak. Tegnap, azaz hétfő délután felkerestem a Magyar utcának a fekvőrendőr melletti részén lakókat. Szerencsére a lakók nagy többségével sikerült beszélnem. Többüknek álmatlan éjszakát okozott az ügy körül kialakult feszültség (ami sokszor már-már gyűlölködésnek tűnt). Hogy többen a nemtetszésüket szándékos dudálással fejezik ki. Mások veszekednek velük, rájuk-rájuk kiabálnak ezt-azt. Holott annak idején semmiképp sem valakik ellen, hanem a biztonság érdekében kérték a forgalomlassító eszközt, azért, hogy ne lehessen száguldozni ott. Az utóbbi időben ugyanis más települések lakosai is igénybe veszik a Magyar utcát. A kanyar után nagyon, akár túlságosan is felgyorsítanak…

Olyan személy is akadt, aki már annak idején, az első kérelem alkalmával sem tartotta szükségesnek a fekvőrendőrt. A véleménye nem változott. Mindazonáltal hangsúlyozta, hogy bár szerinte nem ez a legjobb megoldás, mégis elfogadta a többiek, az ott lakók zömének az akaratát.

A legtöbben azt tartották kívánatosnak, hogy kisebbet helyezzen ki a polgármesteri hivatal. A mostanit ugyanis a legtöbben túlságosan nagynak, illetve túl nagy döccenővel rendelkezőnek tartják. Ezért többen úgy vélték, hogy a legjobb megoldás egy másik típusú, kevésbé zavaró fekvőrendőr kihelyezése lenne.

A „történet” másik aspektusa, hogy sokan ellenzik, nagyon is ellene vannak a fekvőrendőrnek, illetőleg magának a forgalomlassítás ilyetén való kikényszerítésének. Valahol nekik is igazuk van! (Legalábbis erre jutottam meghallgatva a véleményüket.) Érvelésük szerint ne abból induljunk ki, hogy sokan nem tartják be a közlekedési szabályokat. Azok szabályszegést követnek el, vannak arra hivatott illetékes hatóságok, amelyeknek az a feladatuk, hogy az ilyesmit a törvény szabta lehetőségeiken belül megbüntessék. Szerintük a helyhatóságnak azokban az esetekben, amelyekben önállóan dönthet (így a helyi jelentőségű utak esetében) mindösszesen a forgalmi sebesség csökkentésére felszólító táblákat kellene kihelyeznie. Például a 30 km/óra feletti haladási sebességet tiltó közúti jelzést.

Nos, nekik is igazuk van!

Ezért is nehéz, vagy majdhogynem lehetetlen olyan döntést hozni, amely közel áll a helyeshez. Mindezek dacára valamiként határozni kell. Így hát a fenti döntés született meg – azaz most felszedjük a fekvőrendőrt, és rövidesen kisebbet fogunk kihelyezni.

A „történet” egy másik aspektusa a többségi döntés figyelembe vétele, avagy annak nem figyelembe vétele. Ugye nemrégiben számos aláírással alátámasztva kérvényezték, hogy vegye fel a hivatal a fekvőrendőrt. Polgármesteri tisztségemet némileg túllépve úgy döntöttem, hogy mindez nem közvetlenül a helyi döntéseket meghozni hivatott testület feladata. Az indokom az, hogy nem lehet minden egyes ügy mentén valóságos népszavazást tartani. Érzésem szerint az ott lakók bőven illetékesek abban, hogy dönthessenek egy olyan kérdésben, amely elsősorban rájuk tartozik, amely naponta őket érinti. Az bizonyos, hogy az érvelésem nem nagyon áll meg a lábán mindent egybe véve. Ugyanakkor igazságmag ebben is van. Mindezek ellenére egyelőre fenntartom ezt az álláspontot, de a kaplonyi képviselő-testület következő rendes ülésén részletesen meg fogjuk vitatni az ügyet. Vélhetően az ilyen jellegű témák kapcsán meg kell állapodni egy szabályzatban.

Tisztelettel,

Megyeri T.