Két és fél év dialízis után kapott új vesét Kaplony polgármestere, Megyeri Tamás Róbert, aki mostmár remek egészségügyi állapotban vág neki a következő hónapoknak és készül a választásokra, ugyanis újrázni szeretne.

Egy korábbi cikkünkben a kaplonyi Megyeri Tamás Róbert arról beszélt, hogy hogyan lehet egy krónikus veseproblémával együtt élni, valamint dolgozni úgy, hogy az ember rendszeresen, hetente háromszor dialízisre jár. A dialízis azonban, bár akár évtizedekig folytatható egy átmeneti megoldás, a végleges gyógyuláshoz egy új vesére van szükség. Tamást idén januárban az a szerencse érte, hogy kapott egy új vesét, és ennek kapcsán kérdeztük a műtétről, illetve arról, hogy hogy érzi magát három hónappal a beavatkozás után.

„Egy csütörtök este mi a szokásunkhoz híven 10 körül lefeküdtünk, azonban olyan fél 12 körül csengett a telefonom. Én csak félálomban láttam, hogy ki az – a kolozsvári veseorvos volt –, de a feleségem unszolására felvettem. Kikérdeztek, hogy jól vagyok-e, milyen az általános állapotom, nem vagyok-e megfázva vagy ilyesmi, illetve, hogy reggelre ott tudok-e lenni Kolozsváron. Mondtam, hogy természetesen igen, és reggel 6, fél 7 körül már ott is voltam.

Minden ilyen esetben van egy rangsorolás. Azt tudták, hogy két vese van, amelyet át tudnak ültetni, és mivel egy embernek elvileg elég egy, így két ember számíthatott beültetésre. A szabályzatnak megfelelően most is behívtak 6 embert, akiken elvégezték az ilyenkor előírt vizsgálatokat. Ezek olyan délután 2 óra magasságában lettek kész. Már ekkor kiderült, hogy a leginkább kompatibilis én vagyok, így már ekkor mondták, hogy én valószínűleg megkapom az egyiket. A másikat pedig végül egy szucsávai fiatal, 33–34 év körüli hölgy kapta, aki 3 gyermekes édesanya.

A műtétre magára végül este, olyan 8–9 körül került sor, addig nem volt szabad enni. Nekem még délután beiktattak egy rövidített dialízist, mert amúgy pont aznapra esett volna, így szükséges volt. Ekkora már a feleségem is megérkezett, de nyilván a protokoll miatt nem jöhetett be hozzám, így már nem találkoztunk a műtét előtt. A műtét altatásban zajlott, így abból nem sokra emlékszem, de nyilván egy nagyon kiszolgáltatott állapot, ahogy az ember a műtőasztalon fekszik. Olyan éjszaka fél egy körül tértem magamhoz, és valószínűleg a nagy mennyiségű morfiumnak köszönhetően igen lelkes állapotban voltam, viccelődtem az asszisztensnőkkel, pedig ez amúgy egyáltalán nem szokásom. Gondolom, ugyanezen okból az éjszaka közepén elsőként nem a feleségemet, hanem a lányomat hívtam fel, ami szintén nem jellemző. A család természetesen nagyon örült neki, hogy minden rendben zajlott és jól vagyok.

Körülbelül 2 napot töltöttem az intenzíven, de nagyon hamar, szinte az első percekben beindult a kapott vese. Már első nap fel tudtam ülni, és 2–3 métert meg tudtam tenni. Ezután átvittek egy kórterembe, ahol egyedül voltam. A műtéttől számítva egy hétig feküdtem benn, a következő pénteken engedtek haza. Az, hogy a kapott vese hogyan és milyen gyorsan reagál sok mindentől függ. Az egyik ismerősöm, aki szintén Szatmárra járt dialízisre 22 év után kapott egy új vesét, és neki több mint 3 hétig tartott, mire az új vese működése beindult.

Orvosi utasításra az első hetekben pihenni kellett miután hazajöttem, és fontos volt, hogy ha lehet semmilyen betegséget ne kapjak el. Az otthonülést olyan 2–3 hétig bírtam, de aztán néha bejöttem 1–2 órára a hivatalba. Eleinte csak maszkkal, és akik hozzám bejöttek ők is maszkot viseltek, aztán szép lassan visszaállt minden a régi kerékvágásba.

Elkezdtem odafigyelni a kondíciómra is, így ahogy lehetett elkezdtem sétálni, fokozatosan növelve a megtett távot. Így a kezdeti 1 kilométer után most már napi 10 kilométert gyalogolok. Nagyon sok immunrendszert gyengítő tablettát kell szednem, így szükség van arra, hogy ahogy lehet erősítsem a szervezetem. A tablettákra azért van szükség, hogy a szervezem ne lökje ki az idegen testként érzékelt vesét.

Immár eltelt három hónap a műtét óta, és kijelenthetem, hogy jól vagyok, teljesen egészségesnek érzem magam, és minden feladatomat maradéktalanul el tudom látni. A két és fél évig tartó vízmegvonás után most napi 4 liter vizet kell meginnom, illetve igyekszem minél sótlanabbul enni, hogy ezzel is segítsem a szervezetem. A kolozsvári csapat nagyon jó, minden teljesen rendben volt a műtét, illetve az ott tartózkodásom alatt, amit viszont egy kicsit hiányolok, hogy az utógondozásban vannak hiányosságok, így például elég kevés utasítást, információt kaptam arról, hogy mire vigyázzak, hogy mi az, amit ezután szabad és mit nem. Az egészségi állapotom nagyon jól követik azóta is, és bármivel felhívhatom a kezelőorvosom, egyszerűen csak kevés információt kaptam arról, hogy mire kell figyelnem a jövőben.

Mindezek mellett hetente járok ellenőrzésre Szatmárra, illetve egy hét múlva kell mennem a 3. havi kontrollra Kolozsvárra. Ezeken a vizsgálatokon ellenőrzik, hogy a vese normálisan működik-e, és hogy minden rendben van-e. Eddig minden eredményem jó, tehát úgy tűnik, hogy minden megfelelően működik.

Közben beütnek néha kellemetlenségek, így például február végén, mikor új adag tablettát kellett volna vennem, kiderült, hogy Romániában csak valamikor márciusban lesz kapható az adott készítmény. Ez egy számomra létfontosságú gyógyszer, így ez egy komoly probléma volt. Végül Magyarországon egy kis patikában tudtam beszerezni, itt viszont ki kellett fizetni érte a 180.000 forintot. Ez komoly tanulság volt, így erre most már jobban odafigyelek, mivel maximum egy napot hagyhatok ki. A romániai rendszerről ugyanakkor fontos megjegyezni azt is, hogy ettől függetlenül minden olajozottan működik, és semmiért nem kell fizetni, sem az eddigi dialízisért, sem a műtétért, sem a kórházi ellátásért, sőt még benn a nővéreknek sem kellett csúsztatni semmit, mindenki teszi a dolgát, és nem vár el hálapénzt cserébe. A kolozsvári kórház egy amúgy is igen elismert intézmény, az országban még Bukarestben végeznek átültetéseket, de a kolozsvári kórháznak van jobb híre a kettő közül.

Közben Facebookon megkeresett az elhunyt fiatalember édesanyja, akitől a vese származik. Ezek a műtétek természetesen név nélkül megjelennek a sajtóban, az én elérhetőségemet pedig a másik vesét megkapó hölgy adta meg az édesanyának. Ez egy nagyon furcsa helyzet, hiszen ami számukra tragédia, az számomra egy egészséges élet lehetőségét adta meg. De nagyon kedves volt, csak érdeklődött, hogy hogy érzem magam, én pedig elmondtam, hogy mennyire hálás vagyok, amiért úgy döntöttek, hogy segítenek másokon.

A jövő elé is abszolút bizakodva nézek. Eddig az egészségügyi problémáim okán kicsit kérdéses volt, hogy hogyan tovább, de most, ennek a szerencsés fordulatnak köszönhetően újra egészséges vagyok, és újult erővel folytatom a megkezdett munkát. Így úgy döntöttem, hogy újra indulok a polgármesteri székért a közelgő választásokon, és ha a lakosság is úgy akarja, akkor a kialakuló csapattal tovább dolgozunk a község fejlesztésén.”

Bagossy Andrea

Megjelent a Nagykároly és Vidéke térségi hetilapban