Dacára annak, hogy mifelénk nagyon ritka a fekete gólya, Vágányik Máriusznak sikerült lencsevégre kapnia egy párt Húsvét másodnapján. A Füzesben, a Kraszna-parton „találkozott” velük.

Tegnap, azaz Húsvéthétfőn, a Kraszna mentén, Kálmánd irányába látta meg a két gólyamadarat. Nem tudni, hogy arra fészkelnek-e, avagy csak erre repkedtek.

A világhálón sebtében összeszedett információk szerint a fekete gólya (Ciconia nigra) Nyugat-Európában Spanyolországban, Portugáliában és Németországban fordul elő, kelet felé azonban elterjedt egészen Észak-Kínáig. Síkságon és hegyvidéken egyaránt előfordul. Testhossza 90–105 centiméter, szárnyfesztávolsága 173–205 centiméter, tömege 3000 gramm. Feje fekete, nyaka, melle és háta matt fekete, melyek fémes zöld vagy ibolya csillogásúak. Röptében a szárnyon alul, csak egy fehér háromszög van a hónaljnál. A fiatal példányok csőre és lába szürkészöld, az idősebbeké piros.

Elsősorban a vizes élőhelyek közelében elterülő erdőket kedveli. Fontos számára a háborítatlanság, az ember jelenlétét nem szereti. Élőhelyét elsősorban a fakitermelés veszélyezteti, hiszen a fészkét akkor is elhagyja, ha a közelben kivágják a fákat.

Gázlómadárként sekély vízben kutat élelem után, előszeretettel vadászik kisebb gerincesekre, vízirovarokra. Olykor a fészkelőhelye közelében elterülő mezőgazdasági területen egerészik gémekkel, fehér gólyákkal egy csapatban.

Augusztusban ártereken, holtágakban gyülekezik, sokszor a gémekkel alkot egy csapatot. Afrikában telel ki, majd márciusban érkezik vissza Európába.

Mifelénk kis állománya él, költ a Hanságban, a Vendvidéken, az Őrségben és a Szigetközben, a Felső-Tisza-vidékén, a folyókat kísérő erdőkben. Állatkertben nem gyakori…