A kaplonyiak közössége nagyon szép számban volt jelen a Szatmár megyei magyarság egyik legszebb ünnepi alkalmán, amelyet tegnap, október 30-án ejtettek meg Szatmárnémetiben, amikor is leleplezték Petőfi Sándor egész alakos szobrát. Több mint hetvenen voltunk jelen az ünnepi pillanatokban.

A szervezők nevében ezúton is köszönetet mondunk mindenkinek, aki eljött – hiszen jelen voltak tanulók, középkorúak, valamint szépkorúak. Egy szép és lélekmelengető délutánt töltöttünk el együtt.

Muhi Sándor tanár urat idézzük az alábbiakban:

Jó tudni

Petőfinek nemcsak azért van egész alakos szobra (Deák Árpád alkotása) Szatmárnémetiben, mert nagy költő és forradalmár, hanem elsősorban azért, mert ezer szállal kötődik a városhoz és a megyéhez. A Szatmár megyei Erdődön nősült, 1845-1848 között sokszor látogatott Szatmárnémetibe, több tucat verset írt itt, barátai voltak a városban: Pap Endre és Riskó Ignác. Petőfiről életében három festmény készült természet után, az egyik Szatmárnémetiben, Mezei József alkotása, aki Petőfi barátja, harcostársa volt. A mai napig több Petőfi relikvia van itt, az erdődi oltár a püspöki palotában látható, az Ormós-házon – ahol többször megszállt – Petőfi-emléktábla van, de Petőfi-emléktábla látható a Művészeti Múzeum udvarán is, ez régebben Pap Endre házán volt, és még sorolhatnám.

SZATMÁRON ÍRT VERSEI

1845

– Szép levél

– A betegséggel szomszéd a halál

1846

– Költői ábránd volt, mit eddig érzék

– Egy pár rövid nap

– Te a tavaszt szereted

– Mi vagy kebelem?

– Oda járok, hova…

– Csalogányok és pacsirták

1847

– Megbántott a rózsám

– Ősz elején

– Az elhagyott zászló

– A költészet

– Homér és Oszián

– Válasz, kedvesem levelére

– T. M. kisasszonyhoz

– Levél Arany Jánoshoz

– O. B. kisasszonyhoz

– Falu végén kurta kocsma

– Kard és lánc

– A munkácsi várban

– A vándor legény

– Tarka élet

– A kisbéres

– Szécsi Mária (elbeszélő költemény)

– Bírom végre Juliskámat

– Látom a kelet leggazdagabb virányit

– Jó ideje lement a nap…

– Már, galambom, engedj meg…

– Ismét könny!

– Jó költőnek tartanak…

– Az én Pegazusom

– Ne bántson az meg…

– Valahogy

– Azokon a szép kék hegyeken túl…

– Csak úgy omlanak most hozzám…

– A csillagos ég

– A szájhősök

– Búcsú a nőtlenségtől

– Ilyen óriást, mint…

– Szívem

– Koronázás (fordítás Heine után)

1848

– Nehéz, nehéz a szívem

– Álmodtam szépet, gyönyörűt-