A bölcsődeépítés kapcsán – bátran kijelenthetjük – példaértékű Kaplony község hozzáállása. Mihelyst megjelentek a hírek, miszerint mi is igényelhetünk ilyesféle intézményt, megkezdődtek az előkészületek.

Kérvényt juttattunk el a bukaresti hivatalhoz. Azok jelezték, hogy aláírt igénylésekkel kell alátámasztanunk a szándékunkat. A pedagógusokhoz fordultunk segítségért – és íme, annak ellenére, hogy szabadságidőszakukat élték, rögtön pártfogásukba vették a kezdeményezést. Tették ezt, hiszen nekik is érdekük a bölcsőde ügye, mások mellett ők is dolgozhatnak majd egy ilyen intézményben.

Hogy jelezzük, mennyire komoly a szándékunk: alulírott Bukarestbe utazott, és személyesen adta át az igénylés dokumentációját, a több mint hatvan aláírt kérvényt. Mindezt el lehetett volna juttatni drótpostán is, de minden bizonnyal ildomosabb így, a formára is ügyelve átadni a kérelmet. A szaktárcavezető szűkös ideje dacára jó pár percet szánt a kaplonyi ügyekre – több javaslatot is tett. Arra buzdította a partiumi község döntéshozóit, hogy minél több előtanulmányt, sőt, megvalósíthatósági tanulmányt készíttessenek elő, hiszen előbb-utóbb fel tudják majd azok zömét használni.

A bölcsődeépítés kapcsán jelezte ugyanakkor, hogy első körben a megyeközpontok, illetőleg a nagy városok fognak lehetőséget kapni. A mögöttünk álló hétvégén aztán mindez bizonyosságot is nyert. 138 bölcsőde építésének megkezdését határozták el a kormány tagjai. Köztük három Szatmár megyei – kettő szatmárnémeti (egy nagy és egy közepes), egy pedig nagykárolyi (egy kicsi).

Rosszmájú megjegyzések jelentek meg mindezzel párhuzamosan. A tartalmuk valami ilyesmi: felesleges volt oda utazni, hiszen íme, mégsem lesz / lett Kaplonyban bölcsi. Bezzeg Nagykárolyban lett…

Nos, nekünk nem Károllyal kell versenyezni!

A jelenlegi úzus az, hogy a szűkös erőforrásokat koncentráltan osztják el. A neoliberálisnak bátran nevezhető egyik kormánypárt (pontosabban szövetség: most éppen „USR-PLUS” néven ismertek…) a nagy szorgalmazója annak, hogy csak a nagyokat támogassák, hiszen úgymond a vidék egyébként is elnéptelenedik stb. Mindez azt jelenti a gyakorlatban, a jelenlegi kabinet – az ő szorgalmazásukra – a kisebb települések számára mindösszesen az alapszolgáltatások biztosítását támogatja (többé-kevésbé), így például a rövidesen megjelenő vidékfejlesztési program a helyi úthálózat modernizálására használható fel, a gáz-, illetve a víz- és szennyvízhálózat kiépítésére, bővítésére. A nagyobb beruházások terén akár labdába se rúghatunk… És úgy hírlik, hogy ennyit is nagyon nehéz volt elérni.

Azonban ezek a folyamatok talán nem kőbe vésettek. Minél több alkalommal és minél több vidéki település kéri az „igazát”, annál inkább alá lehet támasztani, hogy mégsem jó, nem igazságos ez az idea – kizárólagosan a nagyok támogatása.

Hát hiszen vidéken is vannak „életképes” települések. Sőt!

Például Kaplonyban alapvetően jó lakni. Még jobb lenne persze akkor, ha helyben bölcsőde is lenne. De hogy lehessen, alapvető, hogy minél inkább jelezzük a létezésünket. Ha kell, a 20. alkalommal is utazzunk el Bukarestbe. Hátha egyszer kézzel fogható lesz az eredménye.

Ha minden jól halad, akkor lesz második kör. Amennyiben lesz, a mi kérvényünk, számos igényléssel alátámasztva már ott van. A Szatmár megyei települések közül kevesek mondhatják el ezt magukról. Összességében tehát jó eséllyel várjuk a következő kört. Hátha lesz!

Megyeri Tamás Róbert